Novella

Majd megírom

– Mindig téged szerettelek. Andris vallomása meglepte Katát, elgondolkodva szürcsölte tovább a kóláját. Nem tudta eldönteni, hogy a srác képébe löttyintse-e vagy inkább felpattanjon és otthagyja. Végül csak ült tovább és elröhögte magát. A Coldplay nem illett a hangulatához. – Andris, te hülye vagy? Öt éve vagyunk haverok. Nekem dicsekedtél a csajozós sztorijaiddal. Andris nézte,…

Sulibuli

Sulibuli. Mit lehet várni az élettől, és a szerelemtől hetedikben?

Döntések

Úgyhogy Szabina sírt, és megnyugodva vette tudomásul, hogy lefekvéskor a húga is pityergett egy kicsit az ágyában. A szülők ezen az estén is összevesztek, és végül mégis kölcsönkértek a nagymamától harmincezer forintot.

Nem kéne megkajálnod

-Ettél már csokis pókot?- kérdezte tőlem Steven, és arra gondoltam, biztos attól kérdez hülyeségeket, hogy múltkor lezuhant az ablakomból. De azért mondtam neki, hogy nem. -Pedig meg kéne próbálnod, elég finom, főleg a lábai- folytatta-, azok jó ropogósak, bár a pók nem olyan finom, mint a szöcske. Steven várakozva nézett rám, én meg vissza rá….

Boldogok

Andi már az ajtóból látta, hogy a néni megint ott fekszik. Dühösen tolta be maga előtt a kocsit, az egymásnak koccanó csészék hangosan csörömpöltek. Néhány beteg fáradt mosollyal köszöntötte őt, de Andinak nem volt kedve viszonozni. Az éjszakai ügyelet után még reggeliztetnie is neki kellett, ételosztás közben bele-bele bólintott a teáskancsóba. Jaj, Andika, csak hogy…

Mese a vadon leányáról

Egyszer réges-régen egy messzi kis faluban született egy leány. A szülei dolgos emberek voltak, ezért kevés idejük jutott a lányukra, de nagyon szerették őt. A lány szépen cseperedett, és már elég nagy lett ahhoz, hogy egy szép napon az apja elvitte magával fát gyűjteni az erdőbe. Már éppen végeztek a fa szekérre pakolásával, amikor hirtelen…

Tök egyszerű?

Múltkor átjött hozzám Steven. A nevével ellentétben koreai. Steven kicsi, és nagy széles mosolya meg fekete haja van, ami nem meglepő egy koreiai srác esetében. Mutogattam neki az ablakomat, hogy innen szoktam indulni, mikor körberepülöm a várost. Steven röhögött és bámulta a rózsaszínű ég szélét. Na, mondjuk, oda elrepülnék, mondta és kacsintott.  Én már voltam…

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás