Majd megírom

– Mindig téged szerettelek.

Andris vallomása meglepte Katát, elgondolkodva szürcsölte tovább a kóláját. Nem tudta eldönteni, hogy a srác képébe löttyintse-e vagy inkább felpattanjon és otthagyja. Végül csak ült tovább és elröhögte magát. A Coldplay nem illett a hangulatához.

– Andris, te hülye vagy? Öt éve vagyunk haverok. Nekem dicsekedtél a csajozós sztorijaiddal.

Andris nézte, hogyan olvad el a hab a sörén.

– Ja, tudom.

– És megkérted az Anna kezét.

– Meg.

Kata sírni akart. Utálta Andris csajozós sztorijait. A barátnőit. Néha Andrist is.

– És akkor most nekem ehhez mi közöm van?

– Semmi, csak úgy mondtam. Hogy tudd.

Andris most a buborékokat bámulta a pohár oldalán.

– Csak úgy.

– Aham.

Kata várta, hogy a srác mondjon még valamit. Mondjuk, hogy inkább az ő kezét kérné meg, és nem az Annáét, akivel még csak két éve járnak, de már háromszor szakítottak. Vagy valami ilyesmit. De Andris nem mondott semmit, csak felnézett a söröspoharából.

– Most utálsz?

Kata a pultnál flörtölő párt nézte. A lánynak nagyon jó alakja volt, a srácnak meg szakálla.

– Utállak.

– Gyűlölsz?

A pár csókolózni kezdett. A srác a lány kezét simogatta, a lány meg a srác szakállát. Tuti borbélyhoz jár.

– Naná. Egy fasz vagy.

– Anna is mindig ezt mondja.

– Na, legalább valamiben egyetértünk.

Kata még meg akarta kérdezni Andrist, hogy minek kellett egyáltalán megkérni egy ilyen hülye picsa kezét, de végül nem tette. Végül is, Andris most vallott neki szerelmet. A srác folytatta:

– Már rég el akartam mondani. Sose mertem. Vártam a megfelelő pillanatra.

Kata egy húzásra kiitta a maradék kóláját. Koppant a pohár alja az asztalon, ahogy odavágta.

– Szerinted eltaláltad?

Andris nem szólt.

Kata előredőlt.

– Megmondom, mit kéne tenned. Ejtened Annát, és feleségül venned engem. Kicsinálnánk egymást egy hónapon belül, de boldogan élnénk. Szombatonként eljárnánk berúgni a haverokkal, vasárnap meg egész nap az ágyban fetrengenénk és szeretkeznénk. Sose főznék neked vacsorát, de rendelnénk pizzát. Előbb-utóbb szülnék egy-két jófej gyereket, és egész boldogan élnénk, amíg meg nem halnánk mondjuk rákban vagy agysorvadásban.

– Szerintem autóbalesetben halnánk meg.

Kata hátradőlt.

– És most megmondom neked, mit fogsz tenni. Elveszed Annát és ejtesz engem. Feleség és gyerekek mellett nincs haverokkal piálás. Lesz egy középszar életed, néha megdugod valamelyik kolléganődet a céges bulin, néha Annát is, kéznél lesz, amíg nem fogtok külön hálóban aludni, mert horkolsz álmodban. A gyerekeidet szeretni fogod, de az anyjukon fognak lógni, mert Anna velük fogja tölteni minden idejét, nem veled. Aztán majd meghalsz hatvan-hetven évesen agyvérzésben, Anna meg túlél egy tízessel. Végül is egész szép életünk volt, ezt fogja gondolni, amikor meghal.

Andris kifejezéstelen arccal bámult Katára. Kata helyesbített:

– Bocsi, az irigység beszél belőlem, a gyerekek különtanárját is megdugod majd néha.

– Úgy legyen.

Andris felállt, és fizetett. A pultnál lévő pár szétrebbent. Mikor kiértek, Andris meggyújtotta Kata cigarettáját, majd ő is rágyújtott. Kata szájából a füsttel együtt gomolygott elő a vallomás:

– Amúgy én is mindig téged szerettelek.

Andris megdörzsölte a homlokát.

– Valamit nagyon elbasztunk.

Egészen leégett a cigarettájuk, addig csókolóztak.

– Most mi lesz?

Kata elmosolyodott Andris gyerekes kérdésén.

– Semmi. Majd megírom, hogy letüdőztem a csókodat.

– Ennek semmi értelme.

Ebben maradtunk.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás