Önkéntesség Tudomány
 MÜSZI
2014. november 01

Te mit politizálsz? – szociodráma workshop

“Meddig tart a civil és hol kezdődik a politikai szféra?” – ezzel a címmel rendezett workshopot a Magyar Pszichodráma Egyesület Szociodráma Munkacsoportja a Norvég Civil Alap támogatásával. A pszichodráma és a szociodráma közötti legfontosabb különbség véleményem szerint az, hogy amíg az előbbi egy olyan csoportterápiás módszer, amely az egyén magánéleti problémáit hivatott megoldani, addig az utóbbi a közösségen belüli konfliktusok (háborúk, rasszizmus, több generációt érintő társadalmi traumák) enyhítésére szolgál. Pszichodráma csoportban már jártam, így érdeklődéssel vártam ezt az új workshopot is.

P6067261mm copyA teremben körülbelül harmincan ültünk, kört alkotva.  Némi bemelegítő gyakorlat után 5-6 fős csoportokra osztva egy jelenetben kellett bemutatnunk, milyennek találjuk a politika és a civil szféra viszonyát. Én egy civil aktivista szerepét játszottam három másik társammal, és megpróbáltuk megakadályozni, hogy két politikus szétzúzza az együttműködésünket. Azt éltem át, hogy miközben civil társaimmal szorgalmasan dolgoztunk az általunk helyesnek ítélt társadalmi feladaton, észre sem vettük, hogy egy diktátor átvette a hatalmat. Bár társadalmi változásokra éber egyénnek tartom magamat, mégis meglepődve szembesültem, milyen gyorsan beállt egy, az én életemet is nagyban befolyásoló változás anélkül, hogy bármit tehettem volna ellene, miközben „én csak a munkámat végeztem.” A diktátor szerepét játszó egyén később elmondta, magányosnak érezte magát a vezetői emelvényen, és zavarta, hogy távol kerül a néptől. Kíváncsi lennék, hogy politikusaink vajon élnek-e át hasonló, „a csúcson lévő hős magányos” típusú melankóliát.

P6067450mm copyEgy másik csoport a civil társadalmat a földön fekvő, passzív egyénként szimbolizálta, aki hátán hordja a rajta taposó politikust. Azonban nem szenved. Kicsit fáj neki ugyan, hogy a fején térdelnek, de annyira még nem rossz, hogy lerázza magáról, ráadásul kényelmes ez a pozíció, sőt időnként egyenesen kellemes is.

Egy másik játékban mindenki eldönthette, hogy politikus vagy civil szeretne-e lenni. Elhatároztam, hogy mivel még sosem voltam politikus, ezúttal kipróbálom, csak a „feeling kedvéért”. Azt éreztem, hogy a körülöttem lévő civilek tömege szervezetlen és zűrzavaros, folyton valami számomra furcsa és érthetetlen cél miatt szenvednek, viszont én, a politikus biztonságban vagyok, és nem is igazán érdekel ez az egész.

Aztán bekövetkezett a szerepcsere, civillé váltam. Kedvem támadt hát keresni egy csoportot, ahol valami hasznosat tehetek, azonban találkoztam egy politikussal, aki megpróbált meggyőzni arról, hogy lépjek be a pártba. Hatalmas ellenállás kerített hatalmába: közöltem, hogy a válaszom nem, mert nem tudok azonosulni az értékeikkel. Ő azonban azzal érvelt, hogy az tud tényleges, gyors változást véghezvinni a társadalomban, aki kormányon van, és ha hozzá csatlakoznék, akkor sokkal hamarabb valóra válthatnám az elképzeléseimet. Ekkor egy pillanatra megingtam. Ez erős érv volt. Azt éreztem, hogy a jelenlegi helyzetben – civilként – választanom kell, hogy vagy az értékeimhez maradok hű, de kisebb marad a cselekvési mozgásterem, vagy pedig politizálni kezdek, ezáltal hatékonyabb döntéshozói szerepbe jutva, ám csupán a hitvallásom megszegése árán.

„Minden politika.” –fogalmazott a csoport egyik résztvevője, és én egyetértettem vele. Korábban azt hittem, élesebb a határ a magánéletem és a politikai szerepvállalásom között, de nem így van. Minden cselekvésemmel vagy nem-cselekvésemmel formálom a közösséget, amelynek a része vagyok. Azzal, ha szavazni vagy tüntetni megyek, azzal, ha like-olok egy cikket vagy azzal, ha megvédek egy eszmét egy baráti beszélgetés során. A társadalom én, én (is) vagyok. A társadalom mi vagyunk.

P6067219mm copyEgy másik játékos arról számolt be, hogy politikusként azt érezte, le szeretne mondani, ekkor viszont egy civil szemrehányást tett neki emiatt: – Hogy mondhatsz le? Hiszen én választottalak meg, hogy az érdekeimet képviseld.

Ahogyan azt az Index cikkében is olvashatjuk, összesen csak két politikus szerepelt a játékban, egyikük a jól ismert Falus Ferenc volt, aki mellesleg képzett drámavezető, és ebben a minőségében jelent meg az eseményen. A résztvevők elsöprő többsége egyébként hasonló világlátással rendelkező civil szervezeti tag volt. Egyetértek az Index újságírójával abban, hogy hatékonyabb és érdekesebb lett volna az érdekkonfliktusok bemutatása, ha a társadalom több, nem civil kötődésű rétege is képviselteti magát, és nem Falus Ferenc az egyetlen ismert politikus. A program kissé egyoldalú jellege ellenére érdekes következtetésekre jutottam. Falus Ferenc közéleti megnyilvánulásait nem kívánom kommentelni, azt már sokan megtették. Azonban én üdítőnek és pozitívnak találtam, hogy érdeklődik ilyen témák iránt, és egyáltalán megjelenik egy ilyen rendezvényen. Más, ismert politikus kollégái is követhetnék ezt a példát, pártkötődéstől függetlenül.

A pszichodráma foglalkozás során a csoporttag egy lelki problémát vizsgál egyfajta szerepjáték segítségével, amelynek gyakori eleme a szerepcsere. A módszer egyik előnye, hogy belehelyezkedhetünk embertársunk helyzetébe, hogy képet kapjunk arról, mit érez ő, a másik pedig, hogy kívülről láthatjuk „magunkat”, egy másik ember szájából hallhatjuk saját mondatainkat, láthatjuk testtartásunkat, érzelmi reakciónkat, ami nagyon hasznos és megdöbbentő tapasztalat. A szociodráma során magánéleti kérdések nem, inkább kollektív ideológiák, a közösség értékrendje, hiedelmek, a társadalmi csoportok közötti viszonyok kerülnek terítékre.

Az „Én az ő helyükben…és tényleg!” projekt a Magyar Pszichodráma Egyesület koordinálásával, a Norvég Civil Alap támogatásával jött létre, hogy segítse öt önként jelentkező civil szervezet munkatársait az együttműködési nehézségek leküzdésében. A szociodráma módszerét külföldön (Holokauszt utáni Németország, dél-szláv térség, Szomália, stb.) több helyen sikerrel alkalmazták a kirekesztés, a háborús traumák feldolgozása, a szembenálló csoportok közötti megbékélés elősegítésére.

További információ ezen a blogon érhető el. A cikkben leírtak kizárólag az én szubjektív véleményemet tükrözik.

A képek S. Varga Ilona (ALion foto) képei, a munkacsoport honlapjáról származnak.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás