FEZEN for life

Nagyon vegyes érzelmekkel zártam az idei FEZEN Fesztivált. Mind időjárásilag, szervezésileg kijutott jóból és rosszból egyaránt. De valahogy minden probléma ellenére se tudom azt mondani, hogy pocsékul éreztem magam, épp ellenkezőleg. Csapjunk is bele a lecsóba, hogyan is telt a 19. FEZEN fesztivál.

Hol is kezdjem? Mondjuk a negatív részével: a szervezés. A sajtós jegypénztárat a “világ végén” találtuk meg, s miután átvettük a belépőinket, erősen meglepett, hogy az idei (!) press/vip karszalag 2013-as. Olyan biztonságos volt a fesztivál területe, hogy legalább 2x néztek át, mire bejutottam a kempingbe. Néha több szekust láttam, mint fesztiválozót, ami alapból jó érzéssel tölti el az embert, de azért voltak kisebb-nagyobb gondok. Rövidke példa: néha fent akadtunk egy-egy belépésnél, hogy miért van rajtunk ’13-as szalag, mer’ az nem jó… Az, hogy egy deka árnyék se lesz, várható volt, mivel a foci pályára került a sátrazó hely. Viszont a komplett kempingre 2×3 zuhanyfülke állt rendelkezésre, vagyis 6 férfi és 6 női – szerintem kicsit kevés, de engedjük el, túléljük. Az viszont már eléggé feszegette még az én toleranciám határait is, hogy reggel 8-10 közt jön egy 5 fős brigád, hogy “Jó reggelt! Karszalag?” Azt én értem, hogy a napijegyeseknek el kell hagyni x óráig a fesztivál területét, na de na. Kérdem én: mi van akkor, ha 18-as karikás buli zajlik a sátorban és rád nyit a binyóőr, hogy “jóreggeltkarszalag”. Szóval több sebből vérzett a dolog, és csak azért állok értetlenül, mert nem egy kezdő fesztiválról van szó, hiszen jövőre betölti a húszat.

Forrás: https://www.facebook.com/FEZENFesztival/photos/a.345829485463458.77483.100156553364087/1120557944657271/?type=3&theater

Forrás: https://www.facebook.com/FEZENFesztival/photos/a.345829485463458.77483.100156553364087/1120557944657271/?type=3&theater

Jöjjön a kellemesebb része. Igyekeztem minden koncertre eljutni, amire akartam, de persze 100%-ig nem sikerült. Az első napon letáboroztam a nagyszínpadnál: DevilDriver, Skindred, Children Of Bodom. Sajnos Infected Mushroom-ra végül nem mentem át, de vigasztal, hogy őket a Budapest Parkban már láttam (élménybeszámoló itt). A DevilDriver nekem kissé ismeretlen volt, de tetszett. Skindred ügyileg – évek óta terveztem, hogy végre megnézem őket élőben, és nem csalódtam. Hatalmas bulit toltak le, és a Children Of Bodom csak tetőzte a hangulatot. Konkrétan a fő ok, amiért már első nap lent akartam lenni, az az ő koncertjük volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sajnálom a lemondott Anthrax bulit, de ez a kettő bőven kárpótolt érte.

Másnap jóreggeltkarszalag, kávé, laza séta az Intersparba reggeliért, majd kora délutánig a Cabrio színpadnál hűsöltünk. Koncertek tekintetében belevetettük magunkat a fesztivál kínálatába: AWS, Péterfy Bori & Love Band, Kowalsky meg a Vega, Kiscsillag, The Subways, Quimby, DIO Disciples, Yngwie J. Malmsteen, és zárásul egy Hollywood Rose. A The Subways kellemesen pörgős punk-rock az angélusoktól, nekem tetszett. DIO is jól szólt, Malmsteen pedig zseniális gitárvirtuóz, de az a helyzet, hogy egy teltházas koncerten jobban eltudom képzelni, mint fesztiválon. Félre értés ne essék, mert tényleg pazar előadást nyújtott a fezenezőknek.DSC_5820

Péntekileg PASO, Depresszió, Powerwolf, szélvihar, Within Temptation,Tankcsapda. Powerwolf nekem félig-meddig kötelező program volt. Tavaly Rockmaratonon láttam őket először élőben, az utolsó nap léptek fel, és az összes maradék hangomat ott felejtettem az ő koncertjükön. Itt sem volt sokkal másabb: azon felül, hogy hihetetlenül jó hangulatot csinált a zenekar, iszonyatosan jó zenét játszanak. Aztán megjött a beígért rossz időjárás, irdatlan szél kerekedett.  Ezzel együtt pedig riadóztak a szervezők is, minden kivetítőn a vészkijáratokat jelezték, gyorsan lehúzták az összes technikát, és persze a rohangáló fesztiválozók fedett helyet keresve mentek a Rézangyal sátorba, vagy a shopba. Vagyis mentek volna, ha nem kezdenek el mindenhonnan kiterelni minket. Ameddig vártunk a folytatásra, a nagyszínpadok melletti, raklapos Kocka terasznál iszogattunk és “diszkóztunk”. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy kezd a Within Temptation. Sebes léptekkel indultunk vissza a nagyszínpadhoz, és ugyan rövidített műsorral, de megkaptuk azt a koncert élményt, amire vágytunk. Egy gyönyörű, tiszta, női hang és mellé az erőteljes dallamok. Érdekes váltás volt utána egy Tankcsapda, viszont őket szerintem nem kell ragoznom, mert ami jó, az jó. Szerettem volna még eljutni napközben egy Junkiesra, nagyon vártam az esti Kovbojokat, de megérkezett a beígért eső és inkább bemenekültem a sátramba (nyusz-nyusz).DSC_6089

Reggel miután kb. minden elázott cuccunk megszáradt a pázsiton, én egy Apey and the Pea koncerttel nyitottam. Minél többet hallgatom András hangját, annál szerelmesebb vagyok. Viccen kívül, rajongok az énekhangjáért – egy jó grunge sose rossz, de haladjunk az idővel. Korábban már értesítették a fesztiválozókat, hogy a nagyszínpadon időben kicsit más beosztásra készüljenek, mert a The 69 Eyes koncert elmaradt váratlan visszalépés miatt. Szóval volt egy jó kis Road koncert, aztán – sok barátommal ellentétben én nagyon vártam – a Finntroll-t. Borzasztóan szeretem ezeket a lökött hegyi trollokat, nagyon csípem azt a beteg humppa metál zenét, amit játszanak. Belehallgattunk az Intim Torna Illegálba, a Faithless-be, majd átzúztunk Guano Apes-re. Sandra Nasic szerintem nem öregszik, hihetetlenül jól néz ki, ráadásul olyan bulit csaptak, hogy sikerült visszarepíteniük középsulis koromba. Ezúton is köszönöm nekik a feledhetetlen koncertet, és azt, hogy a fellépés végén beszámolt nekünk az első magyar olimpiai éremről. Még egy kis Paddy and the Rats, s legvégül egy RATM by Subscribe.DSC_6374

Vasárnapra kb. semmi hangom nem maradt, a tárcámban is csak némi apró kotyogott. Ott volt a testem, a ruháim, az értékeim, és a barátaim, másra nem is volt szükségem. Minden nyűg és baj ellenére baromi jól éreztem magam. A hangosítás és fénytechnika terén sincs igazából kivetni valóm, jó volt mindegyik színpad, élveztem a koncerteket. Találkoztam rég nem látott ismerősökkel, megismerkedtem új emberekkel, és megannyi élménnyel gazdagodtam. Nem ígérem, hogy jövőre is megyek, de egyáltalán nincs kizárva. Addig is: viszlát Székesfehérvár, köszi FEZEN!

További képeket itt láthattok!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás