Ál-íz Csodaországban: Tesztelve a Wndrlnd

Áprilisban óriási médiahírverés kíséretében megnyílt a Wndrlnd nevű pop-up bár a Margitszigeten. Mivel a megálmodóknak sok közük van az általam imádott PúderSzatyorCsendes hármashoz, nagyon örültem egy szabadtéri művészlokál felbukkanásának. Bár jól éreztem magamat, nem azt kaptam, amit vártam. Kocsmaságból ötöst, kultúrplaccból hármast kapott tőlem a hely.

Nehéz megtalálni a Holdudvar fényei, a hamburgeres bódé és a fák takarásában megbúvó bárt, de az okostelefonomnak volt egy olyan megérzése, hogy ott van valahol. Végül egy lombok mögül kikandikáló festett szivárvány és a spiccesen imbolygó fiatalok vezettek nyomra. Ahonnan ők jöttek, ott biztosan kocsmának kell lennie! A mesebeli Alíz bátorságával felvértezve, így hát végre betoppanhattam Csodaországba.

Az online sajtó unalomig csépelt ígérete szerint hetente más képzőművész varázsolja át a teret, a felismerhetetlenségig megváltoztatva az arculatot. Az amúgy is felejthetetlen hangulat mellé érdekes programokat kínálnak,elsősorban művelt alkoholistáknak. Bár alapvetően tetszett, nekem a nagy hírveréshez képest kevés a Wndrlnd. Kiállításokra nem kerül sor, az aktuális pop-up művész pedig olyan nagyon sokat nem tesz hozzá a desinghoz. Túl sok ugyanis állandó dekor – elem, tehát olyan nagyon markáns arculatváltásra mégsem kell számítani hétről hétre, ahogy ígérték.

Elvileg az adott művész megismertetése a cél, ennek ellenére keveset tudunk meg róla: az ajtóban fityegő fotó és néhány sornyi információ mellett szinte semmit. Számomra nem derült ki egyértelműen, hogy melyik részt tervezte az eheti művész, melyiket a korábbiak. Bár a körhinta alakú pult és a szivárványos bejárat valóban különleges, a lampionok, felaggatott biciklik és kiselejtezett próbababák már kevésbé mennek át a spanyol viasz-teszten, ilyet máshol is látni.

A beígért érdekes programok helyett a honlapon csupán a meglehetősen aktualitását vesztett április 26-i Grand Opening Party töri meg az online felület szomorú egyhangúságát az event fül alatt. Hogy néhány kevéssé ismert DJ mitől tesz Grand-dá egy Openinget, szintén rejtély. Számomra egy keverőpult mögötti arc még nem extra előadás, egy bár esetében csak alaptartozék. Amúgy meg kocsmázni nem egy performansz miatt megyünk, hanem inni és beszélgetni, ha nincs program, az nem gond, ha viszont beígérik, akkor legyen.

Számomra néha nyomasztó a helyek ’tér’-nek titulálása a médiában. Kiállítótér, befogadótér, kulturális tér, közösségi tér, személyes tér, kültér, beltér, eltér (az átlagostól), stb. Valóban kell nekünk ennyi tér? Van mivel kitöltenünk, vagy marad az üresség?

Valamennyi csoda azért mégis vár ránk Wndrlnd-ben. Az elvitathatatlanul sajátos hangulatú kis hely az underground szubkultúrát képviseli a mainstream bárokkal (Holdudvar, Sziget Klub, Cha-cha-cha) telezsúfolt Margitszigeten. Ezen felül kultúrmissziót hirdet a pop (up?) által leigázott ifjúságnak, és felkarolja a fiatal tehetségeket. A pultosok végtelenül mosolygósak és kedvesek, bár a szolgáltatás mellett az árak színvonala is magas. 500 forint alatti sör, nagyfröccs természetesen nincs, bár mit várok a sorstól? A mi univerzumunkban talán sosem létezett ilyen, csak Alíz Csodaországában.

Bár az egyik ötletgazda egy vele készült interjúban meg is jegyzi: a hely nem kíván több lenni, mint ami, egy kocsma némi művészettel fűszerezve. A célja a szórakoztatás, ha képzőművészet, vagy amit akartok, akkor irány a múzeum.  Tiszta sor kérem szépen, ehhez tartjuk magunkat. Jövünk még Wndrlndbe, de csak szigorú lerészegedési, és nem művelődési szándékkal.

A Wndrlnd inkább a külföldön roppant elterjedt és hazánkban is fel-felbukkanó művészbárok csoportjába tartozik. Szerintem ezek igényesebbek, kreatívabbak, és kevésbé uncsik (egyenlőre), mint a minden sarkon nyíló romkocsmák. Omladozó bérházbelső reinkarnációja helyett előbbiek teljesen normális épületben fogalnak helyet. A koppottas feslettség itt inkább mesterséges dizájnelem, a kacatbútorokat pedig egy belső építész dobálja be az enteriőrbe tudatos tervek alapján, na ez a nemmindegy. A Púder-Szatyor-Csendes hármas mellett a Wndrlnd az első open – air művészlokál, azoknak minden előnyével és hátrányával.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás