Nagyjából egy hete találtam egy hirdetést Facebookon, ami egy srácról szólt, aki nemrég érkezett Budapestre, és szeretne új embereket megismerni. Ő Scott Valdez, egy Georgiából származó, amerikai világjáró. Kikérdeztem a hirdetésről, magáról és persze Magyarországról.
SF: Miért készítetted ezt a hirdetést?
Scott: Az internetpiacon dolgozom, számtalanszor használtam már Facebook hirdetéseket a munkám során. Egy nap támadt az az ötletem, hogy milyen vicces lenne, ha a Facebook hirdetéseket használnám új emberek megismerésére, keresésére, amikor egy új országba költözöm. Gondoltam, ez gyorsabban segíthetne megismerni a helyi társaságokat, mint a szokásos ismerkedési forma. Magyarországon használtam először a Facebook hirdetést ismerkedés céljából, de szerintem a későbbiekben is élni fogok ezzel a lehetőséggel, ha új városba költözöm.
SF: Hány ember kattintott eddig a hirdetésedre?
Scott: Helyi Facebook felhasználóknak jelent meg, több mint kétmillió alkalommal, amit nagyjából kétezer kattintás követett, ebből pedig kétszáz válaszadó lett. A válaszadó, azokat az embereket jelenti, akik bejelöltek Facebookon, írtak üzenetet vagy lájkolták a hirdetést.
Mivel rengeteg új ismerősöm akadt a Facebookon, és csak kevés időm van napközben találkozni emberekkel, rendeztem egy házavató bulit. Szerda estére esett a parti, de így is 60-70 ember jött el. Az összegyűltek nagyjából 80 százaléka volt magyar és 20 százaléka külföldi, akik között felbukkantak cserediákok és amerikai ismerősök is. Olyan fél kettő körül megjelent a rendőrség, úgyhogy a bulit az Instantban kellett folytatnunk.
SF: Úgy érzed, nehéz barátokat szerezni, és betörni új társasági körökbe a Facebook nélkül?
Scott: Nem, egyáltalán nem. Én egy társaságkedvelő ember vagyok, könnyedén ismerkedem emberekkel a mindennapi helyzetekben. A Facebook felgyorsítja ezt a folyamatot, ami hosszú időt venne igénybe.
SF: Mi a helyzet a Class FM-mel? Hogyan bukkant fel a hirdetésed az oldalukon?
Scott: A lány, aki felelős a Class FM közösségi médiájáért, válaszolt a hirdetésemre. Úgy gondolta, ez egy remek ötlet, és azt mondta, tud segíteni a terjesztésében, azzal, hogy felteszi a rajongói oldalukra, ha szeretném. Én pedig azt feleltem: „igen kérlek, az fantasztikus lenne.”
SF: Miért jöttél Magyarországra? Miért választottad Budapestet?
Scott: Kíváncsivá tett ez a város, amikor a Prága című regényt olvastam, amely egy csoport észak-amerikairól szól, akik Budapesten éltek a hidegháború után. Később, amikor segítettem lehetséges helyszíneket keresni egy ismerősöm legénybúcsújához, láttam, hogy a Sziget Fesztivál épp ugyanazon a héten van. Ez volt a titkos fegyverem, hogy meggyőzzem barátomat, Budapestet válassza célállomásnak.
Hat napot töltöttünk itt, remek idegenvezetőnk akadt, aki számos programmal töltötte meg a hetünket. Szuper élményeim, tapasztalataim lettek, majdnem úgy döntöttem, hogy visszajövök az esküvő után, és itt bérelek lakást.
Egy héttel korábban adtam el ugyanis minden felgyülemlett holmimat Buenos Airesben, négy és fél év Argentínában tartózkodás után. A tervem az volt, hogy Medellinbe, Columbiába utazom a násznapot követően. Budapestre érkezve majdnem felborítottam a terveimet, de végül az utolsó percben úgy döntöttem, követem a korábbi elképzeléseimet, és csak később térek vissza Magyarországra.
SF: Mit gondolsz a magyarokról?
Scott: Összességében nagyon pozitív tapasztalatom, benyomásom van, de még csak egy hónapja élek itt. Bár nem mondhatom, hogy a Facebook nem volt hatással erre, hiszen a hirdetés csak olyan embereknek jelent meg, akik beszélnek angolul, ami gondolom a tanultabb, nyitottabb, nemzetközi gondolkodású része a helyi társadalomnak.
SF: És mi a helyzet a lányokkal? Találkoztál már valaki különlegessel?
Scott: Még nem igazán, de van egy lány, akivel többször is találkoztam a házavató buli óta. Ez is egy vicces történet. Az Ötkert táncparkettjén futottam össze vele, de a következő nap mondta, hogy amikor meglátta a profilomat, egyből tudta, én vagyok az a srác, aki hirdetést futtat Facebookon. Azt hiszem az, hogy ismerős voltam neki, sokkal kellemesebb érzést keltett benne, amikor odaléptem hozzá a bárban. Szóval, a megismerkedésünket is megkönnyítette a hirdetés.
SF: Mi a legjobb emléked Budapestről az itt eltöltött egy hónap után?
Scott: Remek estém volt a Várban a Bor Fesztiválon egy lengyel lánnyal és egy amerikai baráttal. Az este óriási véletlennel kezdődött, hiszen összefutottam egy sráccal, akivel együtt jégkorongoztam az egyetemi csapatban. Három éven át együtt játszottunk, de nem láttam őt már az egyetem óta. Aztán véletlenül összefutunk Magyarországon egy fesztivál bejáratánál. A világ néha nagyon kicsi tud lenni.
Természetesen a fesztivál varázslatos volt. Remek borok egy őrületesen csodálatos várban, ahonnan a világ legszebb kilátása nyílik a városra. Több vörösbort megkóstoltam, mint amennyit bírtam, de szerencsére sok magyarhoz képest még mindig józannak éreztem magam.
SF: Meddig szeretnél Budapesten maradni?
Scott: Még nem tűztem ki pontos dátumot, de nem szeretem a hideg időjárást (nem láttam havat már évek óta), szóval azt hiszem, egy kis időre délebbre indulok. Úgy tervezem, hogy decembertől pár hónapra Isztambulba, Törökországba költözöm.
Scott nagyon kedves, nyitott ember, remek beszélgetőpartner, aki sok érdekes történetet mesélhet az érdeklődőknek. Mindig szeret új országokat, kultúrákat megismerni. Most épp nálunk tartózkodik, úgyhogy ha szeretnél találkozni vele, írj neki Facebook-on! Biztos lehetsz benne, hogy válaszolni fog.