Ha egy zöldfülű Goa partiba csöppen

Életemben először Mindenszentek estéjén sikerült elmennem egy Goa buliba. Nem tudtam, mire számítsak, mivel még sosem jártam ilyen rendezvényen. Az elektronikus zene világában mondhatni zöldfülűnek számítok, de azért kíváncsi voltam, így adtam egy esélyt a csütörtöki Barba Negraban tartott halloween-i estének.

Korábban a Barba Negraban sem jártam még. A buli kezdését 10-re írták ki, és az ismerős, akivel ellátogattunk ide rendkívül izgatott volt, így a kezdésre már oda is értünk. Én kicsit szkeptikusan álltam a dologhoz, mert mégis milyen parti kezdődik el 10-kor, de amikor odaértünk tényleg szólt a zene, és már pár ember szállingózott a helyen. Magunkhoz vettünk pár korsó sört, és vártuk, hogy gyarapodjon kicsit a tömeg. A zene meglepően jónak tűnt, hallgatható, táncolható verzió.

Mivel halloween-partiról volt szó, a díszlet is tükrözte ezt, persze hűen maradva a goához. UV fényben világító, hatalmas zöld lángnyelvek és tűzpiros lámpák lógtak a plafonról. Ahogy nőtt a vendégek száma, úgy lett egyre színesebb a közönség. Találkozhattam gótikus rock öltözékű, szolid, alternatív lányokkal, de raszta fiatalokkal éppúgy. Nem csak a díszlet, a közönség szintén lojális maradt a halloween-i estéhez, sokan öltöztek be orvosi köpenyekben feszítő zombiknak, de halálfejes arcfestésben is bővelkedett a táncparkett, ami a hely által nyújtott ingyenes arcfestésnek volt köszönhető. Találkoztam Erdélyből érkező bohóc ruhás fiúval is. A korosztály vegyes volt, a 18 évesektől egészen a 40-50-esekig képviseltették magukat a goa-kedvelők.

Mivel én még kezdő vagyok az adott zenei irányzat terén, nem sokat tudtam a fellépőkről sem. Talamasca Franciaországból, Xenomorph pedig Németországból jött.  A külföldi sztárok előtt az Irgum Burgum és Jirzij melegítette be a lábainkat, akikről megtudtam, hogy a hazai goa neves képviselői. Őket Xenomorph váltotta fel, akinek rockos megjelenése és gitárszólói védjegynek számítanak a goazene tengerében. A francia fenegyerek, Talamasca követte őt a sorban, de az este folyamán számos alkalommal zenéltek együtt, vagy adták oda-vissza a keverőpultot egymásnak.

A közönség folyamatosan egyre nagyobbra duzzadt, de végig maradt elég hely a kényelmes táncoláshoz, nem kellett heringpartitól tartani. A hely befogadóképessége elég nagy, így a háromezer forintos belépő ellenére is sokan gyűltek össze az este folyamán.  Mivel a parti korán kezdődött, korai befejezésre is számítottam, ám fél hatkor hagytam el a „bulihajót”. A program szerint fél 7-ig tervezték az estét, de az ismerőseim csak nyolckor indultak haza, és elmondásuk szerint még korán sem ért véget a móka.

Bár továbbra sem vált a kedvenc zenei irányzatommá a goa, remek érzéssel távoztam a helyről, nem sajnálva a belépőre elköltött pénzt. Változatos fellépőket hallhattam, érdekes arcokkal ismerkedhettem meg. Azt hiszem, nem is választhattam volna jobb alkalmat életem első goa estéjére, amelyet a jelmezek és arcfestések csak még színesebbé tettek.