A sci-fi mozikban már évtizedek óta jelen van a mesterséges intelligencia. Ám az akkori víziók valamilyen szinten kezdenek ma már valósággá válni, sőt egyesek már beférkőztek a mindennapjainkba is, ha tudomást veszünk róla, ha nem.
Mesterséges intelligencia és a szemantikus web
Alapvetően az MI kifejezésnek a köznyelv három jelentést tulajdonít. Az automatizáltságot, ahol az eszköz tartós emberi beavatkozás nélkül képes reagálni a környezeti behatásokra. A szimuláció azon fajtáját, ahol az eszköz képes hasonlóan viselkedni, mint egy természetes intelligenciával rendelkező élőlény. Illetve a tanulást, ahol az eszköz képes a viselkedését célszerűen és megismételhetően megváltoztatni. Ez utóbbi a legjellemzőbb az internetes MI-fejlesztésében.
A tanuláshoz viszont segítség kell, így kialakult az a csatorna, amit szemantikus webnek szokás nevezni. Ez, ha nagyon leegyszerűsítjük, a címkézett tartalmat takarja, de végső soron ennek segítségével tudja az alkalmazás összekapcsolni a keresőszavakat azok jelentésével, szinonimáival.
Megnyilvánulások a jelenben
Ennél összetettebb egy arcfelismerő rendszer, ami az arc sajátos jegyeit figyeli, majd amikor nevesítjük azt, megpróbál a jegyeknek megfelelően újabb arcot találni. A Google és a Facebook természetesen már használja ezt a feltalálást, bár ezek az alkalmazások nagyon könnyen kiakaszthatók, például egy napszemüveggel.
Vele talán egy szinten mozognak az olyan hirdetési formák, ahol egy regisztrációhoz kötött oldalon – mint pl. a Facebook -, nemcsak az életkorát, tartózkodási helyét, nemét és érdeklődését, hanem a felhasználó (kattintási) szokásait is figyelembe veszik egy-egy megjelenéskor. A Facebookon látszik ez nagyon jól, hiszen egy 18 éves, lovakat szerető kislány hamarabb kap egy lovas hirdetést, mint egy autósat.
A legösszetettebb feladat viszont a teljes mondatfelismerése. Talán az első, tényleg széles körben elérhető, ilyen jellegű szolgáltatás az Apple Siri “személyi asszisztense”, akitől elég csak annyit kérdezni, hogy “vegyek-e napszemüveget?“, és ő tudja, hogy arra vagyok kíváncsi, sütni fog-e ma a nap. Természetesen minden komoly IT vállalat fejleszti a saját, ehhez hasonló megoldását. Legutóbb a Facebook jelentette be, hogy a Graph Search elnevezésű keresőjében – ami igazából egy összetett keresőrendszer, de nem hat-hét mezőbe kell beleírni a kifejezéseket, hanem mondatba foglalva – a rendszer fel tudja dolgozni az adatokat azonnal.
Ami mögötte rejlik
A fentebbi definíciókat és a példákat összekapcsolva jól látható, hogy a fejlesztők és a szerkesztők bármilyen összetett és bonyolult mondat, kép felismerésére felkészíthetik a rendszerüket, de a felhasználó által nyújtott tartalom, és annak helyes címkézése nélkül egyik sem ér sokat. Ez a mondat persze így furán hangzik, de vonatkoztassunk el attól a nézettől, hogy a felhasználó egy ember, aki címkéket ír a bejegyzése végére. A Siri esetében, ha a felhasználó szót behelyettesítjük tartalomszolgáltatónak, aki például Budapest időjárását rendesen “felcímkézi”, máris érthető ez az állítás.
Félelem és reszketés?
Ahogy láthatjuk, a mesterséges intelligenciával felvértezett rendszerek a felhasználók adataiból, bonyolult algoritmusok és statisztikai rendszerek alapján fejlődnek, az adott adatok rögzítése és felhasználása révén. A cikkben említett programok erre minden esetben figyelmeztetnek az általában el nem olvasott felhasználási feltételekben. Persze némi odafigyeléssel sokkal nagyobb biztonságban tudhatjuk az adatainkat. A szolgáltatók abból élnek, hogy ezeket az információkat feldolgozzák, és a legfőbb érdekük, hogy vigyázzanak rájuk!
Nektek mi erről a véleményetek? Hol és hova lenne még érdemes fejleszteni a MI-t?
