A 21. század óhatatlanul magával hozta a különféle művészeti ágak vegyítését. A Kortárs Galériák Éjszakáján napjaink népszerű írói, költői és zenészei léptek fel, különféle festmények között november 18-án. A hosszabbított nyitva tartással üzemelő galériák kifejezetten az erre az estére szervezett különleges koncertjei, táncművészeti előadásai közül nekem ez a program ragadta meg leginkább a figyelmemet.
A Pintér Sonja Kortárs Galériában Erdős Virág, költő zongorával, Grecsó Krisztián, író valamint a Kistehén-frontembere, Kollár Klemencz László gitárral várta a közönséget. Egymás verseit énekelték vagy mondták rá slam-poetry szerűen a hangszererek játékára. Egyszerre volt vicces, drámai és érdekes. Egy biztos: a könyvespolcomon mindkét irodalmi alak legalább egy-egy művének szorítok helyet, és sokkal jobb fejben fogom tartani a “Szájbergyerek” kitalálóját.
A Centrális Galériában Háy János íróval és a 30Y-os Beck Zolival lehetett találkozni. Előbbi szövegeket osztott szét a közönség soraiban, amelyeket párbeszéd formájában fel is olvastatott random szerűen kiválasztott, amatőr “színészekkel”. Ezt követően belecsapott a húrokba az imént említett író szövegeit énekelve. Háy dorombon kísérte, így kiderült, ő ezen furcsa hangszer szerelmese.
Még több képért kattints a galériára! A fotók a Cafe Budapest Facebook oldaláról származnak.
Hat-hét rájátszás előadást hallhattunk, egyenként egy óra terjedelemben este hat és éjfél között a város különféle képtáraiban. A fent említettek mellett az irodalmárok közül szerepelt még Karafiáth Orsolya, Kemény István, Szálinger Balázs, Tóth Krisztina, a zenei vonalat pedig a következő arcok színesítették: Egyedi Péter (Óriás), Kardos-Horváth János (Kaukázus), Sárközy Zoltán (30Y), Szűcs Krisztián (Heaven Street Seven), Takáts Eszter (Takáts Eszter Beat Band). Az utolsó programon, a Rájátszás All Stars-on pedig mindenki kiállt a közönség elé. Reméljük, máshol és máskor is lesz még ez a szuper, ötletes program.
A galériák falain látható művek között is sok nekem tetszőt találtam. Érdekesen raktak hozzá a zenei és irodalmi élményekhez a képzőművészeti szépségek, a tárlatvezetés. Hiányos művészettörténeti tudásom ellenére sok kép előtt valósággal leragadtam. Rájöttem: belenézni egy képtárba, megcsodálni a művet, megismerni a ma élő magyar alkotókat egyáltalán nem csak úri huncutság: akkor is izgalmas, ha nincs kétmillió Forintunk egy festményre.