Báthory Erzsébet, Vlad Tepes, Hasfelmetsző Jack, Ted Bundy. Mi a közös bennük? Mindannyian sorozatgyilkosok voltak. Ha érdekel a történetük, látogass el a Murder kiállításra, ahol még sok más borzalommal is találkozhatsz! Kedvcsinálónak olvasd el kritikánkat!
„Büszkén mondhatjuk, hogy magyar az ötlet, Renácz Lászlónak köszönhetően, magyar a megrendelő és magyar a kivitelező. A kiállítás egy minőségi kiteljesülése napjaink trendjének, a szórakoztatás különleges módja, amit talán borzongásnak hívunk. Nemcsak témáját tekintve egyedi, de mi felsorakoztatjuk a modern show technikának legjavát. Egyedülálló ennyi technikai megoldás és speciális effekt felvonultatása egy kiállításon belül.”- foglalta össze a szervező.
A Murder kiállítás november 16-án nyitotta meg kapuit a nagyérdeműnek, és annyira sikeres, hogy valószínűleg meghosszabbítják budapesti helyszínüket az Üvegpalotában. 1000 négyzetméteren és 21 szobán át nyerhetünk betekintést az elmúlt évszázadok legismertebb sorozatgyilkosainak életébe – mindezt a zavaró hangok kizárása érdekében – fejhallgatóval. A történeteket Vass Gábor mondja el mély orgánumával, a helyiségekbe pedig a Doktor House-ból és a CSI: Miami helyszínelőkből jól ismert Zsigmond Tamara navigál. Minden teremben más sorozatgyilkost ismerhetünk meg kronológiai sorrendben. Megelevenedik a szüzek vérében fürdő Báthory Erzsébet, a hírhedt Hasfelmetsző Jack, akit sosem kaptak el, vagy a sármos Ted Bundy, aki nőket ölt. Ügyesen ötvözik a különböző technikai megoldásokat: egyedi képzőművészeti alkotások, korhű jelmezek, professzionális díszletek, amiken kívül még sok más is vár a látogatókra.
A krimisorozatokon szocializálódott fiataloknak talán nem elég látványos a kiállítás, nincsen ijesztgetés vagy borzalmas képi világ. De a szervezők nem is akartak ilyen hatásvadász eszközöket bevetni, valószínűleg azért, mert valódi sorozatgyilkosokról és valódi áldozatokról van szó, ami önmagában is elég nyomasztó. A hangulatot így is sikerült visszaadniuk: minden komor, sötét, amire a hangeffektek is rásegítenek. Ugyan volt pár dolog, amiről nem tudtam, mi köze a témához, és egy közbeékelt reklám is akadt, ami nagyon nem nagyon kellett volna, de alapvetően élvezhető volt – már ha szabad ilyet írni egy gyilkosos kiállításról.