„Maradj józan, hogy ember maradhass!”; „Mosd meg a gyümölcsöt! A mosatlan gyümölcs fertőző betegségeket terjeszt!” Ilyen, főként Kádár-korabeli plakátokat mutat be az OSA Archívum Végképp eltörölni… című kiállítása, amely az előző rendszer propagandájának felidézése mellett a jelenlegi kormánynak is be akar szólni. A beszólás talán sikerült, mégis felemás a történet.
Plakátkiállításnál több, egyfajta fricska akar lenn
i az OSA Archívum Centrális Galériájában megrendezett Végképp eltörölni… című tárlat, amely az 1949 és 1989 közti időszak propagandáját idézi fel háromszáz korabeli plakáton keresztül. A kiállítás fricska részét a padlóra írt idézetek hivatottak biztosítani, amelyek a 2010-es Nemzeti Egyetértés Nyilatkozatából és a 2011-es Nemzeti Hitvallásból származnak.
Az államszocialista rendszer különböző mozis hirdetései, erkölcsnevelő plakátjai ma leginkább megmosolyogtatóak – különösen e sorok írója számára, aki a rendszerváltozás utáni időszak szülöttjének mondhatja magát. A huszonegyedik század fiataljai nem édes-keserű nosztalgiával, hanem – némi fölényeskedéssel átszőtt – mosollyal nézhetik csak ezeket a hirdetéseket, amelyek hol a pedagógusnap tiszteletére, hol a Magyar Nemzetnek, mint a Hazafias Népfront lapjának megvásárlására, hol meg békekölcsön-jegyzésre szólítanak fel. A mosoly leginkább akkor csap át iszonyodásba, amikor az 1949-es sztálinista alkotmány elfogadásakor rendezett állami ünnepségekről szóló korabeli tudósítást vetítik le. A szocialista plakátok moralizáló szenteskedése vicces, Rákosi Mátyás parlamenti pózolása kevésbé – pláne, ha az utóbbi mozgóképen történik.
Az OSA Archívum nagyszerűen gyűjtötte össze a korszak propagandájának emlékeit. Még a modern, légkondicionált teremben is érezhető a kádári évtizedek dohos-poros, áporodott levegője. A tanító célzatú plakátok és a politikai propaganda melle
tt persze ott vannak a korszak kultúrájának lenyomatai is a szovjet és magyar (sőt, francia!) filmremekek hirdetéseivel, illetve Zalatnay Cini örökbecsű tanácsával: Délelőtt usziba, délután moziba!
A tárlat rendezői azonban egy színvonalas és érdekes plakátkiállításnál többet szerettek volna nyújtani, ezért a reklámokat a 2010 után elfogadott Nemzeti Egyetértés Nyilatkozatábólés a Nemzeti Hitvallásból kiragadott részletekkel egészítették ki. Ezen kívül felállították az alaptörvény szocialista asztalát is, ahol a kommunisták néhány, az 1949-es alkotmány elfogadását legitimizáló sorát olvashatjuk. A cél nyilvánvaló: párhuzamot vonni a szocialista évtizedek és napjaink propagandája között. Mindez azonban felemásan sikerült. Értem, hogy a rendezők az Alaptörvény passzusait és a Hazafias Népfront plakátjait egy kalap alá veszik, de talán mégis érdemesebb lett volna napjaink propagandaeszközeit megjeleníteni, és nem az egyébként az 1949-es alkotmányt hangsúlyosan tagadó Alaptörvényt párhuzamba állítani Rákosiékkal.
Lehetett volna miből válogatni: volt itt az elmúlt években állampapír-vásárlásra buzdító, meg abortuszellenes kampány is, nyilvánvalóan összhangban a hatalom érdekeivel, és ekkor nem említettem a valóban propagandisztikus célú politikai hirdetéseket. Így viszont háromszáz retro plakát mellett ott van néhány idézet, ami semmi mást nem bizonyít, mint hogy a hatalom korszakformáló szándéka és a politikai marketing diktatúrában és demokráciában is egyformán jelen van. A különbség, hogy az utóbbit nem muszáj szeretni.