“Nincs kifogás, összefogás!” Ez a mottója a most szombaton (szeptember 15-én) immár harmadik alkalommal megrendezésre kerülő Civilek Éjszakájának. A rendezvény házigazdája a Kurfli Közhasznú Kulturális Egyesület. Az egyik szervezőt, Papp Helgát az esemény kulisszatitkairól és a magyarországi társadalmi összefogás aktuális helyzetéről faggattuk.
SF: Hogyan született az ötlet?
Papp Helga: A Kurfli Egyesületben hét éve hozunk létre kulturális és művészeti programokat. Célunk, hogy egy olyan inspiráló társadalmi teret biztosítsunk, ahol az emberek hasznosan, művelődve tölthetik el szabadidejüket, és közben alulról jövő közösségek épülhetnek. Munkánk során megtapasztaltuk, hogy a Magyarországon működő sok hasznos szervezet gyakran nem találja meg az utat az emberekhez, akiket szolgálnak. Emellett a nonprofitok közötti együttműködés sem megfelelő. Ha egy kis civil szervezet csinál egy eseményt, az nem kelt akkora feltűnést. Úgy gondoltuk, egy nagyszabású rendezvénnyel, sok szervezet felvonultatásával, a főváros mellett a vidék bevonásával nagyobb visszhangot tudunk kelteni. Így találtuk ki, hogy legyen egy éjszaka, ami minket, nonprofit szervezeteket mutat be, valamint hidat épít közöttünk és az egyének között.
SF: Mitől különleges ez a rendezvény?
Papp Helga: Leginkább az interaktivitás és az érdekes programok miatt. Arra biztatjuk a résztvevő egyesületeket, hogy lépjenek túl a hagyományos szórólap-osztásos, standos megoldáson. Ehelyett az interaktivitás jegyében színes programokon, kreatív műsorokon keresztül juttassák el üzenetüket az emberekhez. Erre az éjszakára változzanak egy sötétben kigyúló, utatmutató civil ponttá. A látogatók tehát úgy ismerhetik meg a szervezetek munkáját, hogy közben jól érzik magukat, legyen szó fiatalokról, családokról, idősebbekről. Az évek során rájöttünk, hogy tovább színesíti a képet, ha egy civil pontra nem csak egy, hanem akár három-négy szervezetet is kiállítunk. Az esemény ma már sokkal kiforrottabb, mint az elején volt, és mi is tapasztaltabbak vagyunk. Külön elismerés számunkra, hogy munkánkat az ombudsman civilügyi megbízottja levélben üdvözölte, és személyesen is ellátogat a rendezvényre. Különleges még, hogy az eseményhez mi, szervezők mindössze a lelkesedésünkkel, a koordinációs munkánkkal, a kreativitásunkkal járultunk hozzá, anyagi forrásunk nem volt. Láthatjuk tehát, hogy a pénztelenség (mint oly sokszor ismételt panasz) ellenére is érdemes nagyot álmodni.
SF: Mely szervezetek programja igérkezik a legizgalmasabbnak?
Papp Helga: Nehéz a választás, mert mindegyik résztvevő nagyon kitett magáért. Az Amensty International a gárdajelenséggel kapcsolatban szervez interaktív beszélgetést, de lesz díjátadó és plakátkilállítás is. A Felelős Gasztrohős a tudatos élelmiszerfogyasztást, a zöld étteremkultúrát népszerűsíti többek között filmvetítés formájában. A befolyt összeget egy vendéglő izzóinak energiatakarékosra cserélésére fordítják majd. Nagyon megnyerő két harmadik kerületi egyesület civil pontjának a programja is (Aquincum-Mocsáros Egyesület, Háromhegyek Közhasznú Egyesület). Ők szomszédoknak integető éjszakai fáklyás kirándulást szerveznek a kerületben. Ezzel kifejezik a nonprofit szféra sötétben utat mutató jellegét, de a városrészüknek mint földrajzi egységnek, lakóközösségnek az együvé tartozását is. A Coachok Szakmai Szövetsége harmadik éve mutatja be az általuk űzött, segítő foglalkozást, mély elhivatottságot tükrözve. A Magyar Pszichodráma Egyesület interaktív dráma-foglalkozásokon hívja lebilincselő lélektani utazásra az érdeklődőket. A 10. születésnapját ünneplő Greenpeace a Pálvölgyi Kőfejtőben rendezi be civil pontját, fenntartható forrásból származó enni- és innivalókkal, gyerekjátékokkal ünnepelnek, végül programjuk az este végére felhőtlen örömzenélésbe és táncolásba torkollik majd, többek között a Védegylet Blus Band fellépésével. Érdemes szemezgetni a budapesti és a vidéki programkínálatból is a honlapunkon, a facebookon és a youtube-csatornánkon
SF: Szerinted különleges a fiatalok szerepe a civil megmozdulásokban? Ha igen, miért?
Papp Helga: Minden korosztálynak megvan a helye társadalmi munkában, az idősebbeknek is. Mégis, a fiatalok rendelkeznek a legtöbb energiával, valamint rájuk még nem jellemző a felnőttek reményvesztettsége. Ők töretlenül hisznek az álmaikban, forradalmi lendületükkel, forrófejű, bátor, önmagukért kiállni tudó fellépésükkel jó hatással lehetnének a kissé hitehagyott szülőkre, nagyszülőkre, kimozdítva őket a befásultságból. Ez pedig az egész társadalmat fejlesztené. Az is fontos, hogy a kamaszok, egyetemisták imádnak a hasonló korúakkal együtt lenni, de sokszor látom, hogy nincs olyan tér, ami befogadná őket. Ezért marad a plázázás, vagy a parkokban ténfergés. Holott izgalmas és hasznos projektekben is részt vehetnének, ahol értékelik a tehetségüket. Ezt ők is élveznék.
SF: Hogyan motiválnád az embereket, főleg a fiatalokat a társadalmi szerepvállalásra?
Papp Helga: Magyarországon még mindig nem divat önkénteskedni, ha valaki fizetés nélkül dolgozik, megmosolyogják, de minimum furcsállják. Aki azonban egyszer belekóstol, örökre beleszeret, ez ugyanis a pénznél sokkal értékesebb ajándékokkal gazdagítja az egyén életét. Részt venni egy hasznos célért folytatott küzdelemben az egyik legnagyobb öröm a világon. Emellett a fiatalok megismerhetnek a szervezetekben egy közösséget, barátokat szerezhetnek, vagy a későbbi munkakeresés, vállalkozás során hasznos kapcsolati tőkére tehetnek szert. Kipróbálhatják magukat izgalmas, művészeti, kreatív vagy éppen segítői tevékenységekben, ahol hagyományos alkalmazottként szinte lehetetlen munka- és élettapasztalatot szerezni. Az ilyen szerepvállalás célt, értelmet ad az ember életének, kimozdít a befásult, TV-t bámuló, munkába, a nehézségekbe beleszürkült állapotból. Érezhetjük, hogy feloldódunk a nagy egészben, már nem külső szemlélők vagyunk, hanem pótolhatatlan alkatrész egy hasznos szervezetben, valaki, aki fontos értékeket teremt embertásainak és közben a saját tehetségét is kibontakoztatja. Gyakran azért is félünk bekapcsolódni, mert nem gondoljuk, hogy kevés egyéni erőfeszítés is elég. Ha mindenki csak egy kicsit tesz, ezek összeadódnak, és valóságos hétköznapi csodák születhetnek.
SF: Hogyan látod a magyar civil szféra aktuális helyzetét? Van fejlődés?
Papp Helga: Én örök optimistaként azt mondom, hogy igen, mégis, sokszor a stagnálás jelei mutatkoznak. Magyarországon a szándék és a szerepvállalási hajlandóság nagyon erős. Mégis, a nonprofit szervezetek, az állami törekvések és az emberek egy légüres térben lebegnek, nem találják az utat egymáshoz. A segítség nem jut el oda, ahová kell, az igények nem elégülnek ki. Maguk a szervezetek sem működnek együtt kellőképpen, és sajnos időnként az ő részükről is megfigyelhető egy csodaváró, passzív hozzáállás, holott épp nekik kellene példát mutatniuk a társadalomnak. A pénzhiány és egyéb problémák ellenére a munkánknak számos eredménye van, és remélem, hogy a jövőben ez méginkább így lesz. A most kamasz, fiatal felnőtt generáció társadalmat megújító erejében is hiszünk.
SF: A Civilek Éjszakája után milyen új célok várnak a Kurfli Egyesületre?
Papp Helga: Az idei évben érezzük leginkább, hogy a Civilek Éjszakája után valóban kibontakozóban vannak együttműködések más szervezetekkel. A Pesti Est különszám megjelentetésében is segítő Erste Alapítvánnyal többek között azon fogunk dolgozni, hogy a különféle pályázati pénzek a megfelelő helyre jussanak. Emellett a szeptember 22-én megrendezésre kerülő autómentes nap szervezőivel és a Századvég Alapítvánnyal is vannak közös terveink.
