Nyugaton nagy hírük van a garázsvásároknak. Egy ilyen eseményen van hogy szó szerint csak felcsapják a garázs kapuját és egy gyors alkudozás után bármit hazavihetünk. A legtöbb dolog felett csak elsiklik a tekintetünk, de mindig lesz egy valami, ami miatt megéri az út.
Sokszor ismételt mondás a garázsvásárlókkal foglalkozók között, hogy „Ami valakinek szemét, az másnak kincs”. Ez a mondás igazán akkor nyer értelmet, mikor az ember először lép be egy ilyen vásárba. A zavaros sorokban álló dobozokra elsőre rá sem akarunk nézni. Távolról nem látszik a ruha ujja alatt megbúvó karóra, amit már sehol sem árulnak, pedig évek óta keressük. Nem lehet észrevenni a kupac alján fekvő ékszerdobozt, ami pont jól mutatna az éjjeliszekrényben.
Ilyen vásárok során szereztem már egy kicsi, kocka alakú kipárnázott rádiót, ünnepi alkalmakra ajándékokat az ismerőseimnek és néhány nosztalgikus pillanatot, mikor a régi játékok mellett haladtam el. A Garázsvásár gyermekekért programról egy retro rádióval és egy nagy, kék plüss dobókockával mentem el.