Június 14-én az A38 Hajó Kiállítóterében nyílik Marjai Judit “Csendélet / Still Life” c. fotókiállítása. Marjai, az A38 Hajó visszatérő művésze. Nem csoda, hiszen minden egyes kiállítása egy újabb témát feszeget, újabb kihívások elé állítja a művészt és közönségét, interakcióba kerülve vele. Csendélet c. kiállítása is egy teljesen más, szinte már földöntúli utazásra invitál minket. Bartók Bélához és Yoko Onohoz hasonlóan Marjai Juditot is érdeklik a mikroszkopikus világ, a nagyítón keresztüli földi élet, a fények és árnyak kölcsönhatása, a nature morte új megközelítése.
Marjai először 2006-ban állított ki az A38 Hajón, s már első,„KÁDer” című kiállításának -azóta hivatkozássá vált -anyagával jócskán zavarba hozta közönségét. Majd második hajós kiállításán 2013-ban, A „Hideg és Meztelen” kiállítás középpontjában álló rendkívül kövér hölgyről készített provokatív és eredeti erejű képek bebizonyították, hogy művészete képes a legváratlanabb helyzetekben is a látszólag ellenszenvesből szimpatikust, vágyottat, nőiest, sőt, a szépség új és érvényes toposzát létrehozni.
Mostani “Csendélet/ Still Life” kiállításán viszont ismét egy hatalmas csavarral nem csak meglepi nézőit, hanem a szép egy egészen új definícióját fogalmazza meg számunkra, miközben felborulnak, új szinttel bővülnek a Csendéletről, mint bevett művészeti fogalomról kialakított hagyományos nézeteink. A kiállított művek ugyanis harmatos szirmok, kifinomult virágszövetek, sérülékeny kelyhek, hegyi kristályszerű formák és áttetsző, csipkeszerű rendszereken keresztül mutatják fel a természet elképesztő szépségeit, amelyeket Marjai egy különleges, erre a sorozatra külön kialakított fényképezési módszerrel valósított meg, hogy a szép egyszerre örök érvényű és állandóan újjászülető képességére és rendszerére, vagyis időtlenségére, másrészt kifinomultságára, s az abból eredő törékenységére és érzékenységére, azaz mulandóságára utaljon. A Mikrovilág drámái, vonzásai, a láthatatlan-látható történései elementáris erejű, mesterkéletlen képekben teremtenek újra egy, a művészet számára – ismeretlen világot.
A hatást csak fokozza, hogy az alkotások nagyméretű vásznakon kerülnek bemutatásra az A38 kiállítóterében, amelyek láttán a Dunától egy lépésre akár Monet színes vízililiomokkal ékesített varázslatos kertjében érezhetjük magunkat a varázslatos szépségű alkotások társaságában.
A kiállításhoz Szurcsik József Munkácsy-díjas festőművész, a kiállítás kurátora által írt előszó alább olvasható:
Marjai Judit tulajdonképpen fénnyel rajzol, fénnyel írja a sötétség alakját körül, szépen, óvatosan, és olyan halkan, hogy a fény éppen csak megérintse, megcirógassa a sötétség arcát, vigyáz rá, nem ébreszti fel. Közben figyeli és megfigyeli. Szeretete átsugárzik minden tárgyra, minden életteli és élettelen dologra, ami körülveszi. Valami olyan dolgot lát, amihez nem kell optikai készség, nem kell fizikai környezet sem igazából. A valóság hangjainak összhangzata cseng és zeng együtt, mégpedig olyan módon, hogy minden hang képes vizuális formát, olykor testet is ölteni. A fény nem játék – mondhatnánk. A fény jelenlétét árnyék követi. Az árnyékban a szépség olykor megbújik vagy elpihen, máskor pedig a fénynek rohan, belemenekül. Marjai Judit eszközök nélkül készít képeket, belebújva olykor a láthatatlan láthatóba, egészen közel engedve így magához a mikrovilág drámáját is. A művészben a megismerés vágya olyan ajtókat nyitogat a tudás birodalmába, amelyek kevéssé ismert új távlatokat engednek kiáramlani a bezárt konvenciók alkotói börtönéből. Ablakait kitárva beömlik a környező világ ragyogása, árad a szépség a csúfsággal együtt kézen fogva, immár táncol a kedvesen bágyadt nyugalom és álomba merül a ziháló tombolás. A „szépség”, mint egy rettentő szörnyeteg, erős szorítása oly mérhetetlen ölelés, amiben a „szörnyeteg”mélységesen hideg lelkéből mégis szépséges kristályragyogás fénylik kifelé, izzik és lángol, átölel végtelen szeretetével. Marjai Judit a valóságból nem kivonatokat készít. Nem is felnagyított részleteket vág körbe a látható világ jelenségeiből. A digitális fényképezés és a képalkotás módszerei, a számítógépes pixel világ minden szerethető élményét összegzi: ám nem belenyúl a képbe, hanem a kép tiszta érintését rögzíti nyomataiban. Nem leegyszerűsítve absztrahál, nem átlényegít, nem esztétizál. Nem újraalkot, nem gyárt koncepciót és nem zilál szét kontextusokat. Sokkal inkább sajátos módon a valóság absztrakciójának jelenlétét őrzi meg, rögzíti azt, képpé komponálja és teszi a néző számára saját, személyes élményévé. Munkái igazából drámaian realisztikusak. Bár látszólag az igazság pillanatának megörökítése zajlik, mégis valahol a jelenségek és a tárgyi valóság élettana rajzolódik ki valójában az idő és tér viszonylatában. Marjai Judit realizmusa befogadja és szereti a minden irányba kiterjedő, végeláthatatlan távlatokat, melyeket bele is tud foglalni a mikrokörnyezet képi analógiáiba. Judit mintha a NANO térben tett hosszú, személyes kirándulás turista képeit összegyűjtve belehelyezné egy családi fotóalbum emlékeinek lapjai közé. Marjai Judit saját életének hullámverése, ádáz viharainak köszönhetően formálták alkotói személyiségét. Mégsem erodálta, hanem sokkal inkább mindez feltöltötte lelkét, erőt adott kreatív énjének. Számára így könnyebben látható a láthatatlan, érezhető az érezhetetlen és létező a létezhetetlen. Műveit nem készíti, nem csinálja, hanem mint egyfajta biológiai szükségletként megéli a fényképezés örömteli aktusát nap, mint nap. Nem is programszerűn alkot, hanem inkább az alkotás programozza őt, magát. Kerüli a rafinált okoskodást. Marjai Judit műveivel nem kívánja a világot átformálni, nem is küld direkt üzeneteket a nézőnek és behálózni sem akar minket a valóság láttatásának megrázó erejével, az optika rajzolatának hazugságmentes vagy totális igazságképével. És pont ez az igazán érdekes. Az ő fotói nem harcolnak, nem küzdenek, nem áltatnak, nem szépelegnek, nem színeznek, nem hangolnak, nem édesgetnek, nem keserítenek. Marjai Judit következetesen igazat mond, ki meri mondani helyettünk, nekünk, miattunk, magért és mindenképpen a művészet nyelvén, hogy „hát ez van”. És ez nagyon jó, hogy így van. – Szurcsik József írása
Marjai Judit kiállítása az A38 Kiállítótérben 2016. június 14 és július 3 között tekinthető meg.