A tavalyi évben az egyik fő szórakozásom töménytelen mennyiségű film megnézése volt. Azon belül is igen sok művészfilmen és egy-két elvontabb rendező csaknem teljes munkásságán rágtam magam keresztül. Például Tarr Béláén és Jim Jarmuschén. Utóbbin keresztül szerettem bele Jozef van Wissem zenéjébe, és az előbbin keresztül törődtem bele, hogy bármilyen makacs ellenérzéseim vannak a Balaton zenekarral kapcsolatban, Víg Mihály igenis zseniális zenész. Aztán megtudtam, hogy ez a két különc figura nemsoká együtt lép a hajó színpadára, és onnantól nem volt kérdés, hogy a hét közepén vidékről felutazás és onnan hajnalban visszautazás terhére is, ott a helyem azon a koncerten.
A két zenész egy tető alá hozása szinte magától értetődő húzásnak tűnik, ha sorra vesszük, mennyi párhuzam van kettejük között. Mindketten lassú, töprengő és egyáltalán nem „víg” muzsikában utaznak, valahol a könnyű és a klasszikus zene határán. Azonkívül nem egyszerűen zenéket írnak filmekhez, hanem mindezt a rendezővel nagyon szoros, szimbiotikus együttműködésben teszik. Víg készített zenét Tarr szinte összes filmjéhez, sőt a leghíresebb-hírhedtebb Tarr-műben, a Sátántangóban főszerepet is kapott. Van Wissem pedig nemcsak Jarmusch nagyon egyedi vizuális és gondolati világát egészíti ki tökéletesen a maga formanyelvén, de több ízben dolgoztak már együtt zenén is, méghozzá nagyon-nagyon súlyos zenén.
Jozef van Wissem, jelenleg Amerikában élő holland lantművész a Halhatatlan szeretők című Jarmusch-remekmű zenéjéért 2013-ban elhozta Cannes-ból a legjobb filmzenéért járó díjat, de vicces módon írt már zenét Sims videójátékhoz is. A szintén a Halhatatlan szeretőkhöz köthető második Jarmusch-kollaborációjuk pedig maga a katarzis; mintha az egész album egyetlen hang lenne 59 percen keresztül kitartva.
Víg Mihály a 80-as évek underground hullámából emelkedett ki, abban az érában, amikor az Európa Kiadó, a Kontroll Csoport, a Bizottság vagy a VHK karrierje is elindult. Párhuzamosan zenélt a kultikussá vált Trabant és Balaton zenekarokban, melyek közül az utóbbi a mai napig aktív. A torinói ló című utolsó Tarr-filmhez készített zenéjéért 2011-ben jelölték az Európai Filmdíj legjobb zeneszerző díjára, 2008-ban pedig neki ítélték az év filmzeneszerzője díjat a bécsi EU XXL filmfesztiválon.
További információk az esemény weboldalán.