Kaffka Margit és Bauer Ervin szerelme a PIM-ben

Már jártunk felolvasószínházi esten a Petőfi Irodalmi Múzeumban, erről itt olvashattok. Akkor Juhász Gyula és életének asszonyai voltak a középpontban. Most Kaffka Margit írónő és a nála tíz évvel fiatalabb természettudós, Bauer Ervin (Balázs Béla öccse) szerelmén keresztül láthatjuk meg, mivé válik az emberi jellem a tragikus első világháború árnyékában. Forgách András Elszakítottak című darabjának ősbemutatóját november 19-én, 19 órától nézheti meg  a közönség.

Kaffka Margit és férje, Bauer Ervin

A szerelemben, mint tudjuk, sohasem csak két szereplő van. Mindig van egy harmadik is, akin keresztül akár a külvilág, akár maguk a szereplők érzékelni tudják egy kapcsolat mélységét, milyenségét. Csak a másik történetén keresztül élhetjük át saját történetünket. S ha ez a másik Kaffka Margit, az éppen sikeressé váló és saját hangjára találó írónő, aki egy nála tíz évvel fiatalabb, frissen végzett egyetemistában, egy természettudósban találja meg szellemi ikerpárját, akkor a történet kezd felizzani. És ha a harmadik, maga Balázs Béla, az a csupa ellentmondásos őstehetség és szerelmi szélhámos, aki a fiatal fiú bátyja, egyben ellenpontja, akkor egy hallatlanul izgalmas szerelmi-szellemi, lelki-fizikai történet vázlata bontakozik ki előttünk. 

És van itt még egy negyedik: a világháború. Az első világháború volt az ELSŐ, az emberiség ősélménye arról, hogy mindenki mindenki ellensége. Hogy nincs semleges oldal, hogy valamelyik oldalra muszáj beállnod. Az első világháború volt annak az élménye is, hogy milyen kicsi az ember. A hatalmas csatatereken tízezer számra pusztultak el, látszólag értelmetlenül az emberek: ez az élmény – különös módon – éppen a természettudós Bauer Ervin feleségének írt levélnaplójában fogalmazódik meg: a napló, amely egyben levél is, őszinteséget feltételez, s eközben persze világos, hogy Ervin be akarja bizonyítani, hogy van olyan jó megfigyelő, van olyan jó szenvedő, van olyan jó szerelmes, mint akár a nagy írónővé váló szerelme, akár a bátyja, aki akkor már országos hírnévre tett szert. A szerelmet (a házasságot) az élet rövidre zárja. Kaffka Margit 1918-ban, 38 évesen, spanyolnáthában (mint annyian, abban a korban) meghal. A dokumentumok megmaradtak, Ervin naplóját, átírt, rövidített, szerkesztett formában a Nyugat közli, Kaffka Margit párhuzamosan írt naplója csak 1966-ban jelenik meg. Csodálatos tükörképe a férfi/női dualitásnak, amikor a tükör két oldalán járunk. Két ember valóban egymásra talált.

Balázs Béla előbb lelkes híve a háborúnak, mint annyian akkoriban, s csak később élednek benne kétségek, hogy azokból is ellentmondásos ideológiai konzekvenciákra jusson, miközben a XX. század egyik legfontosabb filmesztétájává válik. Ervint 1938-ban agyonlövik, második feleségével együtt, ítélet nélkül a Szovjetunióban. A színdarab nem lép túl az 1914-es éven, azt vizsgálja – három szenvedélyes és önmaga tökéletesítésére, a világ állandó megfigyelésére és a megfigyelések rögzítésére törekvő, esendő emberi alak szavain keresztül -, hogy mennyi arca és alakja van annak, ha a törékeny emberi szenvedély hatalmas erők forgatagában próbálja meg az örökkévalósághoz mérni magát. Mi a fontos? A nagy objektív erők vagy a szubjektív érzelem? A szenvedély miért lángol fel mindig az elszakítottságban? Csak a bukás és a tragédia a halálos fenyegetettség, és végül a halál rajzolja ki véglegesen az emberi nagyságot?

A Petike jár c. Kaffka Margit-vers utolsó strófája

Forgách András: Elszakítottak
Kaffka Margit és Bauer Ervin szerelme
ősbemutató

Szereplők: Tóth Ildikó, Mészáros Béla, Tasnádi Bence
Zongorán közreműködik: Vecsei László

Rendező: Lengyel Ferenc

Belépőjegy: 1400 Ft

Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/302178206648950/?fref=ts