Koncert

Kísérleti zenék a Trafóban

By Galaczi Zsófia

September 29, 2016

2016 őszén ismét egyhetes fesztivált rendez az UH Fest. Ennek keretében október 2. és 9. között több mint negyven koncertre kerül sor Budapest különböző klubjaiban és kulturális helyszínein; a koncerteket pedig nyilvános beszélgetések, workshopok és előadások is kísérik. Az elmúlt évekhez hasonlóan a rendezvény nyitóestje ismét a Trafóban lesz: október 2-án a Dwarfs of East Agouza, Sote, a Killing Sound és Alpár lesznek a fellépők. Október 8-án, a fesztivál zárónapján pedig az UH Fest visszatér a Trafóba, hogy The Bug, Lázár Gábor, a KAFR, illetve Heather Leigh lépjenek a színpadra.

A Dwarfs of East Agouza trió egy szerencsés véletlennek köszönhetően alakult meg. Kairóban ugyanabba a házba költözött Alan Bishop, aki a Sun City tagjaként freak/free/psych folk mozgalmak egészét inspirálta, a Sublime Frequencies kiadóval pedig még a világzene tág fogalmába sem beleférő zenéket jelentet meg (itt basszusgitáron és szaxofonon játszik); aztán Sam Shalabi gitáros, a montréali improvizatív és avant rock szcéna központi alakja; és ott élt Maurice Louca is, aki hangmintákból építkező szólómunkái mellett több, az arab zene határait tágító együttesnek is tagja (pl. Alif). A trió egy, improvizációkból összeállított dupla lemezt adott ki idén, Bes címmel. Zenéjükben számos hatás találkozik, a hagyományos arab zenétől az etnofunkon és krautrockon át a szabad improvizációig. De nem is ez az igazán nagyszerű és meglepő benne, hanem az, hogy mennyire természetes egységet alkotnak: szinte észre sem venni, hogyan megy át, mondjuk egy afrikaias motívum egy szétbomló improvizációba, majd vissza. Mintha mindez mindig is együvé tartozott volna.

 

Ata Ebtekar, a hamburgi születésű, Teheránban élő zenész és hangművész első Warp-megjelenése (2002) óta használja a Sote nevet; azóta olyan kiadóknál jöttek ki lemezei, mint a Sub Rosa, a Digitalis, a Morphine és az Opal Tapes. Meggyőződése, hogy „a szabályokat és formulákat szükséges dekonstruálni és újragondolni”. Zenéjének forrását – legyen az perzsa klasszikus zene, elektronikus tánczene, vagy éppen 1978-79-es hangfelvételek az iráni forradalomról – algoritmikus transzformációknak veti alá. Poliritmikus, mikrotonális művei úgy absztraktak (még a kísérleti elektronikához szokott fülek számára is), hogy közben megőrzik életerejüket és drámaiságukat.

 

A basszuszenei örökségére büszke Bristol legújabb meghatározó kollektívája a Young Echo. Ennek négy tagja, Vessel, Jabu, El Kid és Chester Giles alkotja a csoporton belül a tánczenétől legnagyobb távolságot tartó Killing Soundot. A sötét, misztikus ambient és a dub végletekig redukált változatát játsszák, élőben improvizálva vasakon és saját építésű hangszereken. Minden hangnak és visszhangnak, kórusmintának, fegyverkattanásnak és zúgásnak jelentősége van, de azt is mondhatjuk, hogy a hagyományos zenei jelentések feloldódnak zenéjük negatív terében. „Összejövünk Vessel lakásán, eszünk valami bonyolult, fura kaját, aztán együtt szomorúak leszünk és írunk egy kilenc perces ambient darabot” – jellemezte Jabu a munkamódszerüket a Wire-nek. Egyelőre egy négyszámos és egy egyoldalas EP (a Blackest Ever Blacknél), egy kazetta fele és néhány remix a megjelent életművük.

 

Zalkai Bálint, azaz Alpár a Farbwechsel kiadó és a kicsit acides, kicsit house-os, kicsit technós Silf szintijammelő duó alapítója Mikolai Martin mellett. Szólóban a türelmesebb, aprólékosabb és „leíróbb”, részben a német kozmikus hagyományban, másrészt nagyon is a jelenben gyökerező moduláris elektronikus zenében utazik. 2015-ös lemeze, a Tropic Daze az év egyik legjobb magyar vonatkozású kiadványa volt.

 

Kevin Martin a kilencvenes évek eleje óta több underground irányzat központi alakja, majd az előző évtized közepén, The Bug néven kiadott dühös, zajos dancehall-lemezeivel elérte a nagyobb hírnév, és a brit dubstep amolyan apafigurát talált benne. A dub megszállottja, de játszott ipari hiphoptól (Techno Animal Justin Broadrickkal) elemi erejű „jazzmetálon” át (a God tagjaként) hideg ambientig mindent (utóbbinak Isolationism című válogatásával akaratlan névadója is lett); még poposabb oldala is van (King Midas Sound). A Sirens „szimfónia ködkürtre, basszusdrone-ra és szirénára”, eddigi legszemélyesebb zenéje: akkor írta, amikor fia az életéért küzdött. A 2015-ben a Berghainben, a CTM fesztiválon debütált darab bemutatója egyben Kevin Martin első magyarországi koncertje, elemi erejű fizikai élményt ígér.

 

Lázár Gábor algoritmikus computerzenéjének alapja a jéghideg logika: letisztult és húsbavágó, mégis képes széppé és fájdalmassá válni. Lázár a 2014-es UH Festen való fellépése óta nemzetközileg is igen szép sikereket ért el, ennek a folyamatnak egyik sarokpontja a Mark Fell-lel közös, és a 2015-ös év egyik legjobb lemeze, a The Neurobiology of Moral Decision Making. Lázár Gábor kifejezetten ritkán lép fel Magyarországon, ősszel csak a Trafóban fog, az UH Festen.

 

A KAFR a tavalyi UH Festen fellépő, libanoni Rabih Beaini és az indonéz Senyawa új projektje. A Senyawa duót Jáva szigetén alapította Rully Shabara extrém vokális technikákat használó énekes és Wukir Suryadi, aki maga építette, húros-ütős hangszereken játszik. Jáva tradicionális zenéje találkozik náluk az avantgárddal; vagy inkább megvalósul az avantgárd (egyik) régi álma: a rátalálás a rituális elragadtatásra. Zenéjük nyers ereje és egyes megoldásai miatt az extrém metál és a drone is gyakran előkerül a hasonlatok között. A rock felől érkező Rully és a tradicionális jávai zenét kitanuló Wukir a színpadon találkozott először 2011-ben, pár perc múlva már együtt improvizáltak, négy nap múlva pedig felvették első lemezüket. A Senyawa duót Rabih Beaini Morphine nevű kiadója jelentette meg és fedezte fel a nyugati világ számára pár éve. Beaini egy évtizede még elsősorban Morphosis néven és technoproducerként volt ismert. Ezt az alteregóját azóta háttérbe szorította moduláris elektronikával és hangképekkel, illetve a nyugati és a keleti kultúra zenei hagyományainak határterületein kísérletező énje. A KAFR nevű vadonatúj projektben a Senyawa Rabih Beainivel trióvá bővül.

 

„Szeretem masszírozni és kényeztetni a csajt, de szeretek durvulni is vele” – ezt Heather Leigh a pedal steel gitárjáról mondta egy interjúban. Improvizátorként olyanokkal játszott együtt, mint Peter Brötzmann, Thurston Moore, Jandek, Richard Youngs, Chris Corsano és a Charalambides. Az amerikai bányászcsaládból származó, Skóciában élő énekes-gitáros legutóbbi lemezén (I Abused Animal, Stephen O’Malley a Megóhoz tartozó kiadójánál jelent meg) csak gitárja és megtöbbszörözött hangja hallható. Sosem volt folk, blues találkozik rajta a minimalizmussal, a zajzenével, drone-nal; a dalforma lecsupaszított absztrakciója a zavarba ejtő személyességgel.

 

Az UH Festről

Az UH Fest egyike azon ritka magyarországi eseményeknek, melyet a kalandvágy vezérel: új utakat, kifejezésmódokat kereső zenészek és a felfedezésekre, meglepetésekre nyitott közönség találkozóhelye. 2001 óta 7 fesztivál és számos egyszeri koncert alkalmával több mint 40 ország, 450 zenészét léptették fel.

Az UH Fest, UH Est és UH Demo események szervezője a non-profit alapon, önkéntesek segítségével működő Ultrahang Alapítvány. Mind a fesztiválok, mind az egyestés koncertek esetében különös hangsúlyt fektetnek a nem konvencionális megközelítések és az egyedi, nemzeti színterek bemutatására, melyeket gyakran hagynak figyelmen kívül a helyi médiumok és a nagy tömegfesztiválok szervezői. Alapelvük, hogy a programok összeállításakor átlépjék a szorosan vett műfaji határokat, és eltérő stílusú és hangvételű előadókat állítsanak egymás mellé. Hisznek abban, hogy a kultúrák közötti párbeszéd — legyen az akár nemzeti vagy szubkultúrák közötti — kivételes közösségteremtő erővel bír, inspiratív közeget teremt, és nem utolsósorban egy újfajta öröm forrása lehet.

További információk a rendezvény weboldalán.