Az Erasmus Student Network (ESN) szervezete által és intézményi koordinátori segítséggel próbáltuk meg kideríteni, mik voltak az Erasmus program 1987-től 2012-ig tartó történelmének főbb mérföldkövei, hogyan alakult az ösztöndíj társadalmi elfogadottsága hazánkban, továbbá kik utazhattak régen és ma.
Kommunikációs és informatikai forradalom
Magyarországon 1997-ben vezették be az Erasmus ösztöndíjat. Ekkor még létezett a várólista fogalma, hiszen csak a legjobbak mehettek a partnerintézmények valamelyikébe. Pongrácz Márta az Edutus Főiskola intézményi koordinátora szerint kezdetben minden résztvevőnek (hallgatók, adminisztrátorok, pénzügyesek, stb.) új volt az Erasmus. „Együtt tanultuk a programot a Tempus Közalapítvánnyal, akik minden segítséget megadtak a sikeres megvalósítás érdekében. Szervezett és egyéni tanácsadásokat, valamint tréningeket tartottak, monitoringot végeztek.” – meséli.
Az elektronikus ügyintézés bevezetése óta a pályázással kapcsolatos folyamatok igencsak leegyszerűsödtek. Maga a felhívás közzététele, a hallgatói/oktatói/staff pályázatok meghirdetése, az Intézményi Főpályázat beadása, a pénzügyi és szakmai elszámolások beküldése régen mind-mind papíralapon történtek. Ezt mai fejjel szinte lehetetlen elképzelni. Szepessy Zsófia az ESN BME elnöke fontos mérföldkőnek tekinti azt a kommunikációs és informatikai reformot, aminek köszönhetően ma már az interneten áramlanak az információk, gyorsabban juttatva el a lehetőségek tényét a diákokhoz. Szerinte a magyarországi Erasmus sikerességében és elterjedésében hatalmas szerepet játszott hazánk 2004-es Európai Uniós csatlakozása, ahogy a többi mobilitási programba (Erasmus Mundus, Erasmus Fiatal Vállalkozóknak) való bekapcsolódása is. Ezek mellett a globalizációt valamint azt a fajta XXI. századi paradigmaváltást említi meg, miszerint nekünk, fiataloknak „ki kell lépni a saját környezetünkből és nemzetközivé kell válni.”
A gazdagok kiváltsága?
Az Erasmus hivatalos pályázási feltételei a magas tanulmányi átlaghoz, a nyelvvizsgához és a szociális tevékenységhez kötöttek. Nyilvános számadatok alapján az ösztöndíj minimális összege Magyarországon havi 200 euró lehet, maximális értéke pedig egyetemenként, valamint a fogadó ország életkörülményeitől függően más és más. Pongrácz szerint a 2000-es évek elején a szerényebb anyagi háttérrel rendelkező hallgatók is könnyebben vállalkoztak az Erasmusra. A 2008-as válságot követően viszont nehezebben szánták rá magukat arra, hogy külföldön töltsenek egy-egy félévet, mivel az számos többletköltséggel jár. „Amennyiben a hallgató nem államilag támogatott képzésben vesz részt, a külföldi kiadásokhoz hozzájön még az itthoni költségtérítés fizetése is, amit nem minden diák tud vállalni.” – mondja. Úgy véli a pályázásra való hajlam az elmúlt 2-3 évben érezhetően visszaesett, amelyre valószínűleg a fent említett okok adhatnak magyarázatot.
Munkaerőpiaci előnykovácsolás
„Manapság egy Erasmus ösztöndíjjal eltöltött félév sokat dob egy CV-n, hiszen magabiztosságra, önállóságra és megfelelő nyelvi kompetenciára utal egy pályakezdő esetében, ami egy állásinterjún csak pozitívum lehet.” – jelenti ki Szatmári Bianka az Erasmus Student Network Hungary nemzeti vezetőségének feje. Szerveződésük fő profiljába egyébként az ideérkező Erasmus hallgatók segítése, új környezetbe való integrálása és a kulturális nehézségeken való átsegítése tartozik bulik, konferenciák, utazások és egyéb programok megszervezése révén. A társaság BME-s szekciójának elnöke úgy látja, az Erasmus már annyira “elhíresült”, hogy közel minden hallgató tudja, milyen lehetőségei vannak és milyen pluszt ad neki a továbbiakban. „Hatalmas élmény és elmondhatatlan előny a munkaerőpiacon. Ma már a trend szerint: Bontakozz ki! Éld át! Legyél nemzetközi!” – lelkendezik Szepessy az Edutus Főiskola munkatársával szemben, aki úgy tartja, amíg évekkel ezelőtt külön előnyt jelentett a munkaadók körében a külföldön szerzett tapasztalat, addig ma egy jobb álláslehetőség megszerzésénél szinte kötelező.
