A várpalotai Cseri parkerdő nyüzsgő fesztiválhelyszínné változott augusztus 28-án, és sokkolóan alacsony áraival, folyamatos, színvonalas programokkal és a magyar zenei horizont összes kedvencével várta a látogatókat. A napos pázsiton, az együtt eltöltött, utolsó nyári hétvégében és a sok-sok jó zenében mindenki megtalálta a maga kedvencét az Alfa Fesztiválon, mindent, ami egy nyárbúcsúztató, fergeteges hétvégéhez kell.
A zenei programok mellett délutánonként a ragyogó napsütésben kiváló volt a hangulat, sokan próbálták ki a paintball céllövészetet és néztek be egy kis beszélgetésre a Lélekpontba, de a legnagyobb sikert a Sörpingpong aratta, ahol az önfeledt játéké és a hideg söré volt a főszerep.
A Magyar Vöröskereszt a szombati napon tartott Retro Véradást rendkívül sikeresnek értékelte, hiszen közel hetvenen jelentkeztek, a biztonsági személyzettől a hotdog-áruson át a fesztiválozókig, hogy segíthessenek a rászorulókon. A véradók a jó cselekedetért járó megelégedés mellett egy finom virslit és sört is elfogyaszthattak. Jó példával járt az élen Goreczki Szabolcs, a fesztivál főszervezője, aki maga is vérét adta a party kellős közepén. „Motorosként nagyon is tudom, milyen fontos a véradás. Én is kerültem már nehéz helyzetbe, azóta örülök, ha segíthetek” – mondta, míg a sorára várt a véradó sátornál.
A Nagyszínpad programját szombaton Deák Bill Gyula indította, és kétségkívül: a blues koronázatlan királya még mindig libabőrt varázsol a közönségre, amikor kiereszti a hangját. Bár a Kapitányt követő Hooligans más stílust képvisel, a nézők nem kevésbé igyekeztek a színpadon tartani őket, többször visszatapsolták a fiúkat, hogy a ráadást még együtt énekelhessék velük.
Péterfy Bori ahogy már sok helyszínt, most az Alfa Fesztivál színpadát is betöltötte hangjával, a nézőteret pedig rajongókkal – és persze nem-rajongókkal is! Bori zenéje könnyedén rabul ejt mindenkit, azokat is, akik először hallják a számokat. Megjelenésével és hangjával az énekesnő „egy másik világba repíti a hallgatóságot, túl a mindennapokon, túl a nyáron, de még túl a fesztiválon is”, ahogy ő fogalmazott a számok között. Az Auróra is népes közönségnek adott koncertet, és lendületükön egyáltalán nem érződött, hogy – ahogy szinte minden fellépőnek az Alfán – egy hosszú és fárasztó fesztiválszezon áll a hátuk mögött.
A Nagyszínpad műsorát a hétvége legnagyobb rock-eseménye zárta, ha lehet így fogalmazni. A rajongók már a kezdés előtt skandálták a Depresszió zenekar nevét, lelkesedésükért cserébe pedig felejthetetlen koncertet kaptak. A banda egyedisége, hogy a kemény akkordok mellett szövegeik igazi érzelmekről szólnak, és pont olyan fontosak, mint maga a zene. Egy rajongó úgy nyilatkozott a koncert előtt, hogy „azért kedveli annyira a Depressziót, mert teljesen azonosulni tud a szövegekkel, a magánéletének történetére sok számuk tökéletesen ráillik, így igazi élmény számára, amikor a zenekarral együtt énekelhet.”
Mondhatjuk, hogy a Bëlga zárta az egész idei Alfa Fesztivál programját, amikor megszokott színpompás show-jukkal és őrült szövegeikkel színpadra álltak a Sátorban. A rajongók szerénytelenül követelték a „magyar nemzeti hiphop-ot”, kedvenc nótáikat, amiket az elmúlt évek alatt már rongyosra hallgattak a házibulikon, de még mindig nagyon jók. A tomboló közönség még egyszer ellenőrizte a Sátor padlójának masszívságát, aminek immár a sokadik koncertközönség brutális, ritmusos ugrálását kellett kibírnia.
Biztos sokan érezték már, milyen is az „utolsó este”: ha nem is szomorú, akkor sem akarja senki, hogy véget érjen, így a buli a végtelenségig tart. Nem volt ez másként az Alfa záróestéjén sem; az Animal Cannibals és Juhász Laci elképesztő retrohangulatot varázsolt a Jäger Arénában, és a tombolásnak még az első reggeli napsugarak sem nagyon akartak véget vetni.
Az Alfa Fesztivállal sikerült méltó módon búcsúztatni a nyarat, egy óriásit bulizni, és még utoljára élményekkel feltöltődni az őszi hónapokra. A színes műsorban mindenki megtalálta a maga szenvedélyét, a saját zenéjét, miközben a legkülönbözőbb emberek is együtt élvezhették a fesztiválhangulatot.