A 15. jubileumi Nemzetközi Amerikai Autó Fesztiválon nemcsak az autócsodák mutatványaival fokozzák az adrenalint! Augusztus első hétvégéjén az amerikai nagy vasak mellett más nehézsúlyúak is jelen lesznek. A Monostori Erődben kerül ugyanis sor a Bika Rodeó Közép-Európa Bajnokságra, ahol élő bikákon kell bizonyítaniuk a versenyzőknek. A helyszíni izgalmak előtt most betekintést nyerhetünk a bika rodeózás kulisszái mögé. Interjú a tavalyi győztessel, Lakatos Márkkal.
Kezdésként mesélnél nekünk egy kicsit arról, hogy mikor kezdődött a bika rodeózás iránti szenvedélyed, és hogyan kerültél ehhez a nem mindennapi sportághoz?
Már 14 évesen megcsapott a rodeózás szele, de eleinte csak nézőként vettem részt versenyeken. Akkoriban kerültem kapcsolatba a Tyuxi Rodeó Egyesülettel, az egyetlen olyan magyarországi szervezettel, amely az amerikai bikarodeo szabályait és struktúráját alapul véve rodeo-versenyeket szervez élő bikákkal. Mivel akkor még kiskorúnak számítottam, és érthető módon a szüleim is féltettek, így 18 évesen lehettem igazán a magam ura, és immár harmadik éve űzöm ezt a sportot.
Hogyan készültök, mit tartalmaz egy-egy edzés, és hogyan épül fel, miből áll a verseny?
A verseny lényege, hogy egy kalodából kiindulva 8 másodpercen keresztül kell fent maradnunk a bakolásra tenyésztett és nevelt – közel ezer kilogrammos – bika hátán. Kalapból húzzuk ki, hogy melyik állatot kell megülnünk, és ha két napos a verseny, akkor nem kerülhetünk ugyanarra a bikára mindkét alkalommal. A kötelező szintidő letelte után a rider és bikája együttes pontozása következik. A szempontok között szerepel többek között a bika vitalitása, a versenyző kéz-és testtartása, valamint az is, hogyan hajtod az állatot.
A bajnokságok a közönség számára igazi show-t jelentenek az arénában, gyakran bevonjuk őket is különböző játékokkal.
Az edzéseken ugyanúgy bikára ülünk és a 8 másodperces fennmaradásért küzdünk, de előfordul az is, hogy „házilag”, oszlopok közötti hordók segítségével teszünk próbát.
Mivel jár ez az életstílus, hogy kell elképzelni a mindennapjaidat?
Bár ez valóban egy örök szenvedély, de a mindennapokban a ridereknek „civilben” végzett munkájukkal is össze kell egyeztetni a rodeózást. A szintén versenyző testvéremmel mindketten mezőgazdaságban dolgozunk, így ebben az időszakban okosan össze kell hangolnunk a szezonális munkákat (jelenleg épp az aratást) a nyári versenyekkel. Akad a riderek között katona, ács, patkoló, elmondható, hogy tényleg nagyon széles a paletta.
Mesélnél nekünk néhány szót a bika rodeós közösségről? Versenyen kívül is összetartó a csapat?
Igen, szerencsére abszolút összetartó közösség a miénk. Nem csak a magyar riderekkel, hanem a külföldiekkel is rendkívül jó kapcsolatot ápolunk. Családias közegben mozgunk, a környékbeliekkel gyakran összejárunk. A rutinosabb versenyzők tapasztalata és segítsége jól tud jönni, tényleg minden szempontból pozitív a közösség tagjának lenni.
Hogyan kezeled a veszélyesebb helyzeteket? Voltak-e a pályafutásod során kritikus szituációk?
Minden 8 másodpercet ott és akkor kell kezelni és megélni, ami a bika hátán bizony rengetegnek tűnik, és alig várjuk, hogy megszólaljon a ride végét jelző gong. 2 éve Lengyelországban éltem át egy olyan esetet, hogy nem sikerült elengednem a kötelet, és a bika 45 másodpercig húzott maga után.
Van-e kedvenc bikád, és van-e olyan, amelyiktől korábban nagyon tartottál, aztán a „kezed alatt” megszelídült?
Kedvenc bikám Húú, aki a nevéből is sejthetően bizony nem egy könnyen kiszámítható állat. Nagyon fontos azonban az irántuk tanúsított tisztelet, ami az együtt töltött idők során megtérül. Húú testvére sem egyszerű eset, de szívem vágya, hogy egyszer felüljek rá.
Ki tudja, lehet Márk vágya teljesül augusztusban, a 15. Nemzetközi Amerikai Autó Fesztiválon, ahol a bikák és emberek lélegzetelállító küzdelmének lehetünk majd szemtanúi. A rodeósok már készülnek. Jegyek elővételben már megvásárolhatók a Ticketportal hálózatán.
