65 éves a Magyar Táncművészeti Főiskola. Régen Balettintézetnek hívták. Gyerekként valami hihetetlen csodának láttam. Egy hatalmas épület, szemben ott az Operaház, ami elnyeli karácsony táján a kis balerinákat. Egy vidéki kislány számára a Diótörő szinte elérhetetlen álomnak tűnt.
Ma már másik városrészben, másik épületben, új néven, talán még nagyobb hazai és nemzetközi hírnévvel bír ez a különleges iskola. Felnőttként is csoda számomra minden nyílt nap. A mostani is az volt. A legszebb, ahogy ötvöződnek, összefonódnak a művészeti ágak. A néptáncos osztály óráit néztük meg. Balettóra néptáncosokkal? Igen, igen. Azt kell mondjam, tökéletes balettóra volt. S még a délelőtt folyamán megtudtuk, miért is olyan fontos ez. A hangsúlyos néptánclépések mellett, igenis kellenek azok a légiesen könnyed mozdulatok, amit csak a balett adhat. Például a Palotás tánchoz.
„Megmutatjuk” – ezt a címet kapta a színpadi műsor. És valóban megmutatták a fellépő fiatalok, hogy bármely színház színpadán megállnák a helyüket. Egymás után csendültek fel az ismert dallamok, mi pedig gyönyörködtünk a tehetséges fiatalok táncában. Balett, modern tánc, néptánc. A balettben meglévő koreográfiák megtanulása a cél, a modern táncban már a koreográfiák összeállítása is. A néptáncban ugyan adott a műsor, de időnként kell egy kis önállóság.
Köszönjük a színvonalas bemutatót, már várjuk a Budapesti Táncfesztivál keretében az április 28-i gálaestet, ahol a jövő hazai és nemzetközi csillagai lépnek a nagyközönség elé!