A hétvégén került megrendezésre, immár tizedik alkalommal a Belvárosi Fesztivál. A Belvárosi Önkormányzat minden évben kitesz magáért, hogy a város apraja-nagyja bulizhasson egy jót, ami idén sem maradt el. Illetve ezen a hétvégén kezdődött a Tilos Maraton is, amire szintén sikerült eljutni. Olvassátok el élménybeszámolónkat a hétvégéről!
A fiatalságot leginkább az esti koncertek vonzák, azok közül is főleg a szabadság téri nagyszínpados produkciók. Ilyenkor megtelik a tér söröző-borozó fiatalokkal, ám az idősebb korosztály képviselőit is szép számmal láthattuk. Van aki csak a gyerekét, unokáját kíséri ki, de nem ritka az sem, hogy magáért a fellépőért látogatnak ki, kicsit talán újraélve a fiatalkorukat.
A pénteki NEMADOMFEL és Esti Kornél koncerteket sajnos a munkaidőnk miatt ki kellett hagynunk, de a Margaret Island kezdésére már megjelent a Socfest “partikommandója” is. A banda kellemes pop zenéjével hamar mozgásra bírta a pénteki munkanaptól megfáradt közönséget és táncra perdültünk az üldögélve iszogató fiatalok között. Az utolsó számokat pedig már torka szakadtából énekelte a nagyérdemű.
Szerkesztőségünk zenei ízlése is megoszlik, így a koncert után ketté váltunk, a banda egyik fele Intim Torna Illegálon maradt, míg a többiek átsétáltak az Erzsébet térre egy kis balkáni őrületre.
Az Intim Torna Illegál színpadra lépése után két perc alatt zsúfolt lett a koncerttér és mindenki A mennyország kapujában állhatott. Illetve inkább ugrált, énekelt és felszabadultan szórakozott. Az ITI után átvonultunk a Hunnia Bisztróba after partizni, ahol a Super Starsky adta a láb alávalót. De még milyet! A legnagyobb hazai és külföldi slágerek átdolgozása ska zenére – Csehszlovák életérzés, jamaikai ritmusok, retro – eszméletlenül jó.
Mindeközben az Erzsébet téren a Balkán Fanatik hozta a szokásos folk őrületet, ami olykor technós olykor metálos alapokon nyugszik. A banda nemcsak a magyar közönséget ragadta el, hanem egy külföldi idősödő házaspár is nálunk érdeklődött a zenekar neve iránt, hogy otthon is meghallgathassák őket. Míg főszerkesztőnk tájékoztatta a hölgyet a párja vadul ropta mellettünk. Nagyon aranyosak voltak. A zenekar is sugárzott a boldogságtól, hogy újra pesti színpadon léphetnek fel, és többször hangot is adtak neki, hogy szívesen jönnének még koncertezni, aminek persze mi is nagyon örülnénk.
Az este csenddiszkóval zárult, ám mi a Tilos Maratont vettük célba, ahol a Dokkerman and the Turkeying Fellaz Garagebeat / Deep Funk Revival / Afrobeat stílusú végtelennek tűnő koncertjére táncoltunk szinte kifulladásig. A közönség eleinte félénken a háttérben ringatózva figyelte a színpadot belakó bandát, akik buzdítására pár szám alatt igazi táncos, ugrálós buli kerekedett, és szépen lassan duzzadt a közönség az első sorokban is. Szerkesztőségünk most először hallotta a bandát játszani, de bármikor visszatérnénk, hogy újra hallhassuk őket, a remek énekhanggal megáldott énekes, és a csodás szaxofonos hölgy is segített nekünk, hogy önfeledten szórakozhassunk.
Szombaton a legnagyobb tömegvonzó erejű Irie Maffia koncertjére érkeztünk mi is, ám belehallgathattunk még Fábián Juli & Zoohacker produkciójába is. Annyira kellemes hangja van a hölgynek, hogy utólag már bántuk is, hogy nem érkeztünk korábban.
Az Irie viszont nagyon jóra sikerült, bár az ingyenes (és bárki által látogatható) koncertek alap sztenderdje itt is előkerült. Olyan tömeg volt, hogy a végére már az állóhely is elfogyott. Több ismerősünk is a téren tartózkodott, de esélytelen volt, hogy találkozzunk velük. A másik probléma ilyenkor, az a fajta határtalan bulizás, amire Sena azzal reagált, hogy ha még egy söröspoharat repülni lát, ő tesz rendet. Végül erre nem került sor, de remekül mutatott, amikor a tér nagy része leguggolt az énekesnő “parancsoló” szavára.
A koncert után ezen a napon is volt csenddiszkó, amihez a területet pillanatok alatt körbekordonozták és ki is takarították. Nagyjából öt perccel a koncert vége után már egy eldobott poharat sem lehetett találni a színpad előtt, amiért hatalmas tisztelet a szervezőknek.
Másik kollégánk viszont ezen a napon is a Tilos Maratonon vett részt, ahol pszichedelikus nap volt. Burkus König, Úzgin Űver, Agavoid és Óperentzia alapozta meg a psy-, ethno- és világzene-kedvelők hangulatát. Az este kiteljesedése azonban egyértelműen a Korai Öröm Korai Trancemission című projektjének fantasztikus koncertje volt, eggyé váltunk a zene hullámaival, és a lábaink szinte maguktól táncoltak. Az élőhangszeres trance után pedig Titusz segített levezetni a hangulatot.
A vasárnapi záróakkordot már csak félve közelítettük meg, de rá kellett jönnünk, hogy hatalmas baki lett volna kihagyni. A Bëlga koncertet, melyet a nyolc éves forma Kristóf adott át a nagyközönségnek, végignevettük. Még a nagyon régi számok is rendre megmosolyogtattak, arról nem is beszélve, hogy azok a társadalomkritikus megjegyzéseik, amik miatt leginkább szeretjük őket, nem vesztettek a lényegükből. Arra viszont mindenkinek felhívnám a figyelmét, hogy aki nem ismeri az egyes dalok szövegeit, annak nagyon nehéz lesz őket követni.
Miután felköszöntöttük a fesztivált, az est és a hétvége zárókoncertje következett, melyet a Random Trip válogatott zenészei követtek el. Voltunk már több ilyen előadáson, és a mostani felállás elképesztően jól sikerült, nemcsak a jó énekesi gárda, hanem a remekül összeválogatott daloknak és a mesés vizuálnak is köszönhetően. Egyszóval szép volt.
A fesztivál pedig talán az egyik legjobb ötlet, amit ki lehetett találni arra, hogy beindítsák a budapesti nyarat.
borítókép: funzine.hu