Nem is olyan rég jöttünk haza a Rockmaraton Fesztiválról, de már éreztük, hogy nyakunkon a FEZEN. Sajnos idén csak egy napra tudtunk lelátogatni, de azt véleményem szerint elég aktívan kitöltöttük. Nem mellesleg nagyon jól szórakoztunk a döglesztő meleg ellenére. Mondhatni nem mondtunk csütörtököt – vagy mégis?
Munkából rohanva érkeztünk meg fél 5 magasságában Székesfehérvárra, egy gyors karszalag átvétel után már gurultunk is a jól megszokott fesztivál parkolóba. Idén egészen sok újítással találkoztunk, több lett az autós parkolóhely, épült egy vidámpark, vele szemben egy új helyszín, a Fonó-Arconic Sátor került. A mentő- és tűzoltóügyeleten kívül találkoztunk egy gyógyszertár konténerrel, ami szerintem egy kiváló ötlet volt a rendezőktől. A kempingről csak térkép alapján tudok nyilatkozni, de továbbra is tűző napon van sajnos, tekintve hogy a fesztivál felhők hiányában igen csak szűkölködik árnyékot adó területekkel.
Nyargaljunk át a koncertekre. Elsőnek a Dragonforce produkcióját tekintettük meg a Fehérvár Színpadon. Annak ellenére, hogy egy viszonylag korai időpontra tették a fellépésüket, egész sokan eljöttek. Nagyon energikus koncert volt, látványelemekkel, jó kedvvel, fergeteges hangulattal, még egy kis Queen: Another One Bites The Dust-ot is bele csempésztek a számok közé.
Következő bulinak Fozzy-t céloztuk meg a Hydro-Pirerre Mouton Sátorban. Őszinte leszek, az én fülemnek annyira nem való a stílusuk, viszont hihetetlen erő van az előadásukban. Zeneileg nagyon tetszett, viszont a rekedtes magas énektől szó szerint megfájdult a fülem. Nem azért, mert annyira szörnyű lett volna, valószínűleg a sok effekt és a hangosítás össze veszett, de laikusként ezt ebben a formában nem merném kijelenteni. Nagyjából fél órát töltöttünk itt, majd átmentünk Richie Kotzen-re. Nekem komolyan olyan érzésem van, mintha Chris Cornell-t hallgatnám, kísértetiesen hasonlít az énekhangjuk. Fergeteges gitár játéka van az öregnek, rock, jazz, blues keveredik, a basszeros és a dobos végig mosolyogta a koncertet, már csak attól jó kedvre derült az ember, ha nézte őket.
Egy kis szusszanás után indult a jól megszokott és kihagyhatatlan Depresszió koncert. Sokszor emlegettem már, hogy elfogult vagyok a zenekarral kapcsolatban, számomra ők azok, akik az idő múlásával még nem tudtak annyit változni, hogy ne szeressem azt, amit képviselnek. Fogalmam sincs, hogy hány fellépésükön voltam eddig, csak azt tudom, hogy kb. 2006 óta szinte rendszeresen jelen vagyok a közönség soraiban. Mivel fél óra eltolással kezdett Mr. Big, ezért a teljes koncerten nem lehettünk ott, de ezúton is üzenem a srácoknak, hogy csak így tovább!
Rá kellett jönnöm, hogy Mr. Big sem az én világom. Elismerem a munkásságukat, jó koncert hangulatot csinálnak, sugárzik belőlük is az öröm és boldogság, ahogy együtt zenélnek, de engem őszintén szólva annyira nem mozgatott meg. Úgy hogy jól elindultunk a már javában játszó Aurorára a HammerWorld Csarnokba, csak gyakorlatilag már nem fértünk be, mert az ajtón folytak ki az emberek. Semmi baj, úgyis mindjárt kezdett a Cloud 9+ legalább sétáltunk egyet.
Tavaly jobb bulit csináltak, idén mintha kicsit megfáradtak volna a fiúk, de azt sem tartom kizártnak, hogy a döglesztő, fülledt levegő miatt volt ez az érzésem. Bevallom becsülettel, hogy én inkább a sátor szélén álltam meg, ahol legalább egy kis levegőmozgás volt, meg hát onnan könnyebb volt átrongyolni Accept-re. Na, ők viszont valami kegyetlen jó bulit csaptak! Még most is libabőrös leszek, ha belegondolok. Akinek nem sikerült részt vennie ezen a bulin, érdemes a setlistre egy pillantást vetni.
- Die by the Sword
- Stalingrad
- Restless and Wild
- Koolaid
- No Regrets
- Analog Man
- Final Journey
- Princess of the Dawn
- Midnight Mover
- Up to the Limit
- Pandemic
- Fast as a Shark
- Metal Heart
- Teutonic Terror
- Balls to the Wall
- I’m a Rebel
- Burning
Az utolsó szám környékén megpróbáltunk feltűnés nélkül átosonni a Harman Színpadhoz, mondván nehogy magunkkal vigyük a tömeget. Ötletnek jó volt, de már egy fél FEZEN a színpad előtt állt és várták, hogy lerobbantsa a fejüket a The Prodigy. Nekem nagyon régi vágyam volt, hogy végre eljussak egy prodidzsáj koncertre, ergo nekem már attól fülig ért a szám, hogy egy régi álmom megvalósult. Hatalmas reflektor ágyúk, hangerő felcsavarva és az Omen-nel kezdetét vette a show. Jobban örültem volna annak, ha több régi klasszikust játszanak, de végtére is élőben hallhattam, láthattam az alábbi nagy kedvenceket: Firestarter, Voodoo People, Breathe, Smack My Bitch Up. Ha lenyomtak volna még egy Diesel-t is… de így sincs okom a panaszra, én nagyon élveztem ezt a bulit. Egyébként november elején jelenik meg az új lemezük, előfutáraként a napokban jelent meg a Need Some1 videója, amit élőben is előadtak a fesztiválon.
Elérkeztünk a végéhez, kissé megfáradva, amolyan egyik szemem sír, a másik nevet állapotban indultunk meg az autó felé hajnali 1 óra magasságában. Nagyon szuper napot zártunk, majdnem mindenkit megnéztünk, akikre kíváncsiak voltunk, találkoztunk barátokkal, ismerősökkel és fájó szívvel, de elbúcsúztunk az idei FEZEN-től.
A jó hír az, hogy már most megvan a jövőévi dátum! A FEZEN hivatalos oldalán olvasható a hír, mi szerint 2019-ben július 24-27. között kerül megrendezésre. A fesztivál ideje alatt már meg is vásárolhatjátok a jövő évi bérleteiteket 13.490,- Ft-os áron a FEZEN Shopban, online a Ticketportál hálózatában és a Tixán is. Persze még az ideinek sincs vége, ma este fellép többek közt a méltán híres Ministry, de arról a buliról már nem én, hanem Miki fog nektek mesélni. Köszi FEZEN!