Sok-sok éve a baráti társaság nagy megmenésének célpontja a pécsi tenger, a Fishing on Orfű Fesztivál és a part menti non-stop büfé, a Csinos, ahol a világ legbéketűrőbb staffja dolgozik.
A korai sold-out és a limitált számú sátorjegy miatt már évekkel ezelőtt alternatív helyeken aludtunk, de az előző évben már a partmenti jurtatáborban vertünk tanyát. A kempingben üzemel a már említett büfé, ahol az idénre körülbelül már 50 állandó taggal rendelkező társaságunk váltott műszakokban, de a fesztivál végéig szolgáltatta a műsort.
Jégeső, jurta-pit
A keddi bemelegítés után a szerdán büfé-strand-büfé-strand-kicsifesztiválcsekk után rossz hírek érkeztek az időjárásról, este nem sok helyszín úszta meg a totális megsemmisülést. Gege és Donát azonban készségesen terelte be a szerencsétlenül járt vándorokat a közösségi jurtába, ahol némi bolondozás közepette hatalmas circle-pit kerekedett az idén búcsúturnét járató trash legenda, a Slayer klasszikus Raining bloodjára.
Házi zenekarok
A PMFC-Színpad tematikus napokra volt bontva, csütörtökön a metál zenéé volt a főszerep, kötelező programként a Southern Oracle és a Stubborn produkciójával. Mindkét zenekar kíméletlen pusztítást hagyott maga után, ahogy azt jól megszoktuk.
A Segglyuk színpad kis mérete miatt mindig különleges koncertélményt nyújt: a zenekarral éneklés és stage diving garantált.
Pénteki helyszínbejárás
A harmadik napon egy kis változatosság reményében bejártam a fesztivált napközben, felkerestem olyan helyeket, ahol ezelőtt még nem voltam. Ehhez néhány sportfröccs volt a segítségemre, amit a repohár árán felül 250 forintért mértek.
Gyakorlatilag a legmagasabb pont, ahol eddig jártam, az a Nagyszínpad fölötti büfé volt. Találtam feljebb erdő-artos arcokat, borkóstolót, Tűzhöz közel színpadot Jónás Verával.
Az esti program SÉF, Bohemian Betyars és Besh O Drom volt, aztán rápihentünk az utolsó napra.
Újpesti invázió
Szombaton két újpesti cimboránk is a társaságunkba verődött, egyikük ráadásul csak éppen arra kirándult és az utolsó órákban csatlakozott hozzánk. Este ismét ítéletidő volt, de szerencsére hagyott nekünk pár nyugodt zárókoncertet, így békésen nosztalgiáztunk Macskanadrágon és ’Secturán.
A társaság őrültebbik fele eközben a parton végleg romjaiba döntötte a Csinos büfé teraszát, ekkor már Attila, a hely vezetője is csatlakozott a bulizókhoz. A soknapos megtűrést korrekt ital és ételfogyasztással, utolsóutáni-napi hatalmas rendrakásokkal igyekeztünk meghálálni.