A rakott krumpli mára megszokott magyar fogássá lett. Talán sokan nem is gondolják, milyen régóta van jelen a hazai étlapokon. Már a 19. század közepén is gyakorta tálalták. Az 1850-es években ugyan még nem ezzel a névvel szerepelt. Általában töltött burgonya néven illették, de a Dobos szakácskönyvben tejfölös burgonya címszó alatt találunk rá.
Tejfölös burgonya 1881-es recept:
A burgonyát héjában megfőzzük, meghámozzuk, karikára metéljük; egy porczellántálat irósvajjal kikenünk, a burgonyából egy sort belerakunk, utána egy sor vékony szeletre metélt, főtt sódart rakunk, mire ismét egy sor burgonya következik; erre megint egy sor kemény tojás, karikára vágva, mire ismét burgonya jön. Ha tele van a tál, leöntjük bőven savanyú tejföllel, irósvajjal és zsemlyemorzsával, a sütőbe tesszük egy negyedórára, és föladjuk.
Töltött burgonya 1865-ös recept:
A burgonyákat megfőzvén meghámozzuk és szeletekre vágjuk. Borjúaprólékot épp így puhára főzzük, és durván összevágjuk. Kevés zöldpetrezselymet, egy kis fej vereshagymát, öt megmosott és szálkájától megtisztított szardellát apróra vágunk. Egy darab vajat felolvasztván, a fentebbit beletesszük, kevés sót is adunk közé, s mindezt jól összepároljuk. Most egy tálra néhány kanál tejfelt és néhány darabka vajat teszünk, erre egy sor burgonyát, s megsózzuk. Erre ismét ismét tejfelt és vajat, azután egy sor borjúaprólékot, ismét tejfelt. És ismét burgonyát és így tovább, míg mindent felraktunk a tálra. Legfelül vajat és tejfelt teszünk. Hosszúkásra vagdalt szardellával díszítjük, és szép sárgára sütjük.
Igaz, hogy a két recept eltérő – már akkor is mennyi változata volt egy ételnek – , viszont látszik, hogy az egymásra rakosgatás módja mindkettőnél jelen van. Évtizedek óta, már a nagyanyáink is négy fő elemmel készítették; a krumplin kívül tettek bele tojást, húsfélét és tejfölt.
Kiemelt kép és egy modern recept: Kert és konyha