Eltelt 5 év, hogy elhagytam az almamatert, és ez nem csak a Pécsi Egyetemtől való búcsút, hanem a város elhagyását is jelentette. Az évek elteltével pedig növekszik a nosztalgia, és persze az emlékeknek szerves részét képezik a PEN-es partik is. Így idén pár barátot összegyűjtve úgy döntöttem visszatérek a mediterrán, kulturális kánaánba, hogy újra végigpartizzak egy hétvégét az egyetemi hangulat jegyében. De milyen is volt egy PEN 5-10 éve?
Pont 10 éve csomagoltam össze érdi, családi kis szobámban és vettem célba Pécset, hogy felszabadulva belevessem magam az egyetemista évekbe. Nem is választhattam volna jobb helyet a következő 5 évre. Nem csak az egyetem, hanem a közösség, a város is olyan energiákkal töltött fel, amiért még ma is hálás vagyok. Már első éves koromban kimentem a PEN-re, ami akkor még a régi Zsolnay gyár egyik oldalán elfért, és egy nagyobb, egy kisebb koncert sátrat jelentett. A karunkról pár fiatallal kitelepültünk és az egyik dohos pincét varázsoltuk a hadibázisunkká, ahol a nagyon, vagy még csak kevésbé részeg fiatalokkal játszottunk. Amikor letettük a lantot, akkor megindultak a sörcsapok és meglendültek a boros üvegek, és a fölénk tornyosuló gyárkémény tövében iszogatva hangolódtunk az előttünk álló estére. Végül felvettük a nyúlcipőt és egyik sátorból a másikba vándorolva válogattunk a jobbnál-jobb pécsi bandák koncertjei közül. A Kiscsillag, 30Y, Quimby és Zagar már ekkor állandó fellépője volt a fesztiválnak és később csak bővült a lista a magyar bandák rengetegével, ahogy a pécsi Punnany Massif és Halott Pénz is egyre népszerűbb lett országos szinten is. Pécsre gyűlt ezekre a hétvégékre a magyar zenészek többsége.
Nemcsak a nagy nevek vonzották azonban az embereket. Az első évben az egyik legjobb buli, amire nem is számítottam, épp a két sátor közti átiramodás közben ért, mert ennek a fesztiválnak a hangulata mindent átitatott. A La Fanfare en pétárd francia utcazenészek megálltak az út közepén és rázendítettek. Senki sehová nem akart már továbbmenni, nem is lehetett volna, de nem hőbörögtünk, csak egyszerűen táncoltunk, tapsoltunk, másztunk fel a padokra, asztalokra, ki hol talált magának minél több helyet, hogy igazán jól érezhesse magát. Nem volt többé sietség, idegeskedés, csak egyszerűen élveztük a zenét.
A fesztivál azonban napközben sem pihent, ilyenkor a város számos pontján zajlott a diák-rektor választás, amin minél nagyobb ökörségeket játszottak a PTE karainak csapatai, akik aztán esténként már erősen ittasan bárhol képesek voltak jókedvet és önfeledtséget varázsolni. Parasztok, papok, építészek, sith lovagok rohangáltak mindenhol, mintha egy kis magyar cosplaybe csöppennél, miközben a farsangnak már régen vége.
Én, személy szerint egészen 2013-ig követtem nyomon a fesztivált, a PEN nem minden évben került megrendezésre, sőt volt egy 2 éves kihagyás is, amiért egy kicsit még most is fáj a szívem, hiszen 2 csodálatos fesztiválélménytől fosztottak meg. Az első 2008-as élményem után azonban a fesztivál egyrészt kinőtte a Zsolnay-gyár területét (legalábbis azt a felét ami akkor használható volt), és a gyárban is megkezdődtek a felújítások. Pécsnek azonban nem ez volt az egyetlen gyárépülete, amely szívesen befogadta a fesztivált, így átköltözött a Bőrgyárba, ami 2009-ben óriásinak tűnt a még csak épülő fesztiválterületen végignézve. Este viszont megtelve a diáksereggel már egészen más hatása lett. A fényfestésben úszó épületek között bolyongva egyre több apró helyszín létesült. Kis akusztikus koncert szoba, ahova bárki leülhetett egy szál gitárral játszani valamit, de a kezdő bandák tehetségkutatóját is rendszeresítették, így a kevésbé híres, de annál jobb pécsi zenekarokat is felfedezhettük. Míg a nagy fellépők listája olyan nevekkel gyarapodott fesztiválról fesztiválra, mint az Irie Maffia, Brains, Belga, PASO, Vad Fruttik, hogy csak párat emeljünk ki, de igazából mindenki eljött, aki aztán nyáron visszatért a Fishing on Orfűre is.
Természetesen a 2010-es év nagy durranás volt, hiszen az egész város a Kulturális Főváros évének bűvöletében élt, mindenki ott volt mindenen, amit csak megrendeztek. Ezt követte azonban a szomorú két éves csend, és aztán 2013-ban nemcsak én, hanem a Bőrgyár is búcsúzott a fesztiváltól. Ezután visszaköltözött a már felújított Zsolnay Kulturális Negyedbe, ahol az idén is tartják majd április 28. és május 1. között. Így a nosztalgia mellett újdonság is lesz a számomra az élmény a megszépült Zsolnay Gyárban. Várhatóan idén is hatalmas bulira számíthatunk, hiszen az egyetem idén ünnepli 650. születésnapját, úgyhogy itt van ismét egy remek kerek évszám, amit egy PEN-nel köszönthetünk, miközben én is közelítek a 25 helyett a 30 felé.
Készülj fel Pécs, mert jövünk!