Mindig is szerettem a Depresszió zenei témáit és szövegeit. Furcsa belegondolni is, hogy elröppent 13 év, de ahogy telik-múlik az idő, egyre jobb dalok születnek. Habár a személyes kedvencem még mindig az Amíg tart album, a többivel sem állok hadilábon, épp ellenkezőleg.
2005-ben felléptek a Sziget Fesztiválon, ahol a Hammerworld színpad leglátogatottabb koncertjét adták. Nekem sikerült a harmadik sor közepén kikötnöm egy barátommal (pedig hátul állós típus vagyok), mégsem bántam meg, mert a mai napig él az emlékeimben, hogy mekkora buli volt. Lehet, hogy kicsit nyálasan hangzik, de éreztem, ahogy a közönség együtt lüktet a zenekarral és fordítva.
2008-ban az Egyensúly megjelenése után egy éves turnéra indult a banda. 2009 szeptemberében a srácokhoz csatlakozott Pálffy (Soda) Miklós, aki a sampler, a billentyűs és a háttérvokalista szerepét tölti be mai napig. 2010-ben megjelent első, jubileumi válogatáslemezük, a Nincs jobb kor (Best of 2000-2010). Első ízben a Hammer Wolrd Magazin exkluzív mellékleteként lehetett hozzájutni, de később a nagy sikerre való tekintettel a zenekar bolti forgalomba is elérhetővé tette a lemezt. Jelenlegi utolsó albumuk 2011-ben látta meg a napvilágot, Vízválasztó címmel.
Eddigi pályafutások során a Depresszió zenekar több mint 600 koncertet adott. Olyan világsztárokkal játszottak együtt, mint például a Korn, Marilyn Manson, a Slayer, a Motörhead, a Soulfly, a Sepultura, a Guano Apes, vagy a Within Temptation. Ahogy én látom, sikert sikerre halmoznak és rajongótáboruk egyre csak nő. Meg férfi is. Számos fesztiválon találkozhattok velük, például a Rock Beach Fesztivál első napján, a Paradise Lost előtt. Én biztos ott leszek – és Te?
