„Felvirradt a nagy nap, rock katonái újra együtt vannak…”
Délben nyitották a kapukat, elindult a nagy tömeg, 10 perc/1 lépés sebességgel. Mi két órás sorban állás árán jutottunk be, ezután első dolgunk a lakókocsis kisbolt megtámadása volt, „VIZET!” felkiáltással. Miután pótoltuk a folyadékhiányt, következett a sátortábor kialakítása. Úgymond rutinos fesztiválozóként van egy olyan szokásunk, hogy sörsátor köré építkezünk. Könnyű megtalálni az otthont, árnyékot ad, ruhaszárító, ha a tetejére dobod a babkonzervet még mikrohullámsütőként is használható. Miután végeztünk mindennel, kicsit szusszantunk, majd irány a szomszéd település: Kökény. A kökényi kocsma minden maratonos barátja: alacsony áraival és kulturált környezetével egész napos elfoglaltságot nyújt a szomjas társaságoknak. További előnyei közé sorolható a könnyű megközelíthetőség, a fesztivál területétől kb. 15 perc sétára van. Persze ez a józan állapotra értendő, ellenkező esetben több, vagy kevesebb.
Nulladik nap, hétfő este: a nagyszínpadon fellépett Rudán Joe, a hétköznaPI CSAlódások, a Tankcsapda és a The Grenma. Személy szerint az esti koncertekről teljes mértékben lemaradtam (mert a kocsmában leragadtam), cserébe másnap iszonyatos fejfájással ébredtem. A boltban vásárolt 0,5 literes Eiskaffee, és némi szilárd étel elfogyasztása után kezdtem magamhoz térni. Így indult az első nap, amikor nagyon jó koncertet adott a magyar Paddy and the Rats, utánuk pedig egy hatalmas bulit csapott a skót Alestorm.
Szerda reggel kicsit borongós időre ébredtünk, de napközben szörnyű meleg volt, még a sörsátor alatt is megpirult a bőrünk. Este belehallgattunk az amerikai Crowbar előadásába, majd a Depresszió indította be a hangulatot, és hozta el a vihart. Az orosz Arkona együttes tette fel az i-re a pontot, s a koncert végével az eső is elállt. A brazil/amerikai Soulfly-ra nem mertem elmenni, mert a sátramtól hallgatva is elég nagyot ütött. Csütörtökön a „nagy magyarok” napja volt – Kalapács, Moby Dick, Ossian és Pokolgép. A Red Bull Nagyszínpadon felejthetetlen élményt nyújtottak a Kovbojok, nosztalgiáztam a Prosectura-val, és megszerettem a szlovák Konflikt-ot. Pénteken a Tűzmadár és a Wisdom lehelt belém életet, végighallgattam az amerikai Origin és Suffocation disznóölő metál darabolását, végül a finn Stratovariust, akik fél órás csúszásuk ellenére annyira jó hangulatú koncertet adtak, hogy nem tudtam megharagudni rájuk. Éjszaka kockára fagytam, annyira lehűlt a levegő, hogy még reggel is jégcsap volt a lábam helyén. Így érkezett el a szombat. 
Tavalyelőtt voltam először ezen a zenei fesztiválon, és bizton állíthatom: semmit sem változott. Remek programokkal, pazar fellépőkkel és hatalmas odaadással várta a nagyérdeműt. Rettentően sajnálom, hogy nem lesz több ebből a sorozatból, de szép emlékekkel távozom. Ugyanolyan jó hangulatban telt el ez az egy hét. Újabb, életre szóló élményekkel gazdagodtam. Örülök, hogy részese lehettem ennek az őrületnek. Mindent köszönök, Rockmaraton!
