Első nap a RockPart Fesztiválon. A Tool De Danton nyitotta a délutánt a Jameson Színpadon, aztán egy kis pihenő után letáboroztunk a nagyszínpadhoz, hiszen elég erős felhozatalt szedtek össze a szervezők – Rómeó Vérzik, ROAD, Ensiferum és a Behemoth.
Délelőtti ébredés, képválogatás, cikkírás, valami kaja, és a kérdés: hova tűnik el folyton a rum… Valamikor 8-9 közt tértünk magunkhoz, és meglepően hamar eljött az a 15:45. Kicsit elfogult vagyok a Tool De Dantonnal kapcsolatban, de szerintem most is jó koncertet adtak. Ahhoz képest, hogy hajnalba szálltunk le a vonatról a dobossal (plusz a fél dobfelszerelésével), sikerült összevakarni magunkat délutánra. Elmentünk a szállásra, egy kis pihenés, átöltözés és vissza Rómeó Vérzikre. Felvidéki barátaink soha nem okoznak csalódást, szeretik a közönséget, a közönség is szereti őket, ez mindig így volt és így is lesz. Elmaradhatatlan a
lányok megtáncoltatása, a Rómeó Vérzik klubtagságba való bekerülés és a koccintás. Mivel a dobos szerdán ünnepelte születésnapját, ajándékba kapott 2 üveg Jack Daniels-t, amiből egyet “engedéllyel” felbontottak, és megosztották azokkal a szerencsésekkel, akik a színpadhoz a legközelebb álltak. A kedvenc dalom továbbra is a Kiskakas, szerencsémre ez egy örök sláger. Aki nem volt eddig Rómeó Vérzik koncerten, feltétlenül menjen el egyre! Idén lesz 20 éves a zenekar, lendületes rock and rollt játszanak, közvetlenek és különben is…muszáj látni őket.
Kisebb színpadszerelés után azonnal kezdett a Road. Az utóbbi időben minden koncertjükön esik, a Rockmaratonon nagyon csúnyán eláztak, és itt a RockParton is kialakult valami az égen. Valahol a koncert közepén elkezdett cseperegni az eső, amiből egy egész kellemes zápor lett. Máté (az énekes – a szerk.) pedig már fontolgatja, hogy elmegy egy sámánhoz, aki leveszi róluk az átkot. 10 éves a zenekar, nálam hasonló helyet foglalnak el a szívemben a Rómeó Vérzik-kel. Nem ők a kedvenc zenekaraim, de szeretem a zenéjüket, a szövegeiket és azt, ahogy a közönséggel bánnak. Mellesleg, a Rómeón whiskey-itatás volt, a Roadon pálinkázás ment. Volt egy szép momentum, amikor (majdnem) minden lány a fiúk nyakába került, és úgy tolták a koncertet. Elhangzott az a mondat is, hogy aki/ami a korláton belül esik, az a zenekaré. Lehűlt a levegő kicsit, az eső sem igazán akart elállni, de nem vagyunk mi puhányok, fesztivál van!
Az Ensiferum koncerttől tartottam kicsit, nekem egy keserédes emlékem fűződik hozzájuk. 4 évvel ezelőtt láttam őket először a 2010-es Rockmaraton keretein belül, egy nagyon jó barátommal. Sajnos már két éve nincs köztünk a srác, és ezt a mai napig nem sikerült 100%-osan feldolgoznom.
Nem kevés technikai hiba adódott, elszállt a szintetizátor, a gitár se volt tökéletes és a mikrofonnal is gond volt, de nagy nehezen megoldódtak a bajok. Leadták a kedvenceimet, mint a Token of Time, a Battle Song, az One More Magic Potion, Blood Is The Price Of Glory és a Twilight Tavern. A Lai Lai Hei volt az a dal, amin kicsit elhagytam a fesztivált lélekben és fél térdre ereszkedve itattam az egereket. Nagyon jó koncert volt, remélem a barátom is látta fentről a történteket. Ezekkel a sorokkal zárom az első nap történéseit, és készülök a második napra. Mosolyra és RockPartra fel!