Sosem értettem azokat, akik félnek kijönni a Szigetre. Mitől is aggódnak pontosan? Hogy drogot tesznek az italukba? Hogy kirabolják őket? Hogy tömegszerencsétlenség áldozataivá válnak? Hát, kedves ijedős barátaim, ez az egész nem erről szól! Bebizonyítom.
A hajó, a sűrű hév- és buszjáratok, a meghosszabbított útvonalon járó tömegközlekedési eszközök és a városi kommunikáció úgy vélem, zseniálisan működött ebben az évben. Már a hét elején bamba fiatalokkal voltak tele a műemlékek előtti terek és a belvárosi romkocsmák, amitől az ember egy percre sem felejthette el, hogy már tart a Sziget. A Sziget, amit egyre több külföldi városban emlegetnek a nyár egyik legjobb bulijaként, legyen sár, felhőszakadás vagy kánikula. Mindig élvezetes, köszönhetően a világsztárokat felvonultató line-upnak is.
A dekoráció egy egészen másik világba kalauzol el bennünket, a hétköznapok forgatagából tényleg kilép az ember, feledve minden csip-csup nehézséget. Még az államforma is megváltozik, hiszen ez maga a „fesztiválköztársaság”, ahol minden színes, mindenki boldog és alkohol nélkül is jól érezheti magát. Sőt, kivetkőzik önmagából, ellazul, jelmezbe bújik és közösséget alkot vadidegen emberekkel. Sem a nyelv, sem a származás, sem a nemi identitás nem számít hirtelen.
Bár a csapolt sör 650 forint és egy lángost sem kapsz 1500 alatt, ennek ellenére fergeteges a hangulat. Üzenem mindenkinek, hogy legalább egyszer látogassa meg az életében az óbudai bulisorozatot, ne tántorodjon meg, akkor sem, ha esik, vagy ha mindenére ragad a sár! A por úgyszintén kötelező fesztiválkellék, ahogy a részeg emberek a bokorban, vagy az ordibáló idióták a parton. Ez valóban a szabadság Szigete, amire nekünk, fővárosiaknak igenis egyre büszkébbnek kell lennünk.
