Takács Mária rendező és LMBT-aktivista, nagyjából egy évtizede készít filmeket, melyek közül legutóbbi alkotásában, Meleg férfiak, hideg diktatúrák címmel, értelmiségi homoszexuális férfiak sorsán keresztül mutatja be hogyan zajlottak a melegek hétköznapjai a rendszerváltás előtt.
Hanzli Péter, Banach Nagy Milán, Halmai B. Gábor huszas éveik végét taposó meleg fiatalemberek, akik 50 év feletti magyar férfiakat kérdeztek meg a homoszexualitással kapcsolatos személyes élményeikről. Hol és miként ismerkedtek a saját nemükhöz vonzódó férfiak a Kádár-rendszerben, miként zajlott egy előbújás (coming out) egy olyan korban, amikor egy ilyen kitárulkozás az egyén teljes egzisztenciáját fenyegető állambiztonsági kockázattal is járhatott. Bár a film nem róluk szól, de emlékezzünk meg azokról az emberekről, akiknek az életébe került, hogy nemi identitásuk nem illeszkedett az akkori állampárt által felvázolt társadalmi képbe, illetve családmodellbe. Ez volt az a világ, amikor a Budai Ifjúsági Parkba érkező, szórakozni vágyó fiataloknak a szigorú dresscodenak megfelelően, farmernadrágot mellőzve, nyakkendőben kellett megjelenniük.
Feketében Miss Mandarin. Képek forrása: http://melegferfiak.blog.hu
A párt által a nyilvánosságtól elzárt homoszexuálisok számára a Gellért-fürdő férfi napozója, az Egyetem Presszó, a házibulik, és a wc-k szolgáltak fő terepül az ismerkedéshez. Az autoriter állam által perifériára szorított melegek közt akadt például olyan egyetemi hallgató is, aki kétségbeesésében a campus wc-jében egy cetlin hirdette: “Keresek egy fiút, aki hajlandó lenne ágyban szeretkezni!” Az elnyomás persze mindig kontraproduktív és oda vezet, hogy az üldözött társadalmi csoportok bár eltűnnek a nyilvánosság elől, de a színfalak mögött csak még erősebb közösséggé alakulnak a túlélés érdekében. A hetvenes, nyolcvanas években szervezett meleg házibulikon esetenként több százan is megjelentek és ők alkották az első transzvesztita előadóművészek közönségét. Egy ilyen házibuliban mutattkozott be először a publikumnak Tölgyesy Zoltán, alias Miss Mandarin is, aki titokban az egyik első magyar travi fellépővé vált, miközben ezzel párhuzamosan tíz éven keresztül civilben családjogászként dolgozott.
Láner László újságíró a nyolcvanas évek közepén találkozott a nyomdász, fotóriporter Takács Bencze Gáborral, akivel egymásba szerettek és azóta is boldog párkapcsolatban élnek együtt. Kettejük kapcsolatának gyümölcseként született meg az első magyar, nyomtatott meleg újság, Mások címmel, melynek első számát 1989. decemberében az Ipoly moziban osztották szét, majd ezt követően közel húsz éven át jelentették meg.
A Meleg férfiak, hideg diktatúrák forgatásán.
Pálfi Balázs újságíró-riporter a kilencvenes években vált meleg aktivistává. A rendszerváltással a homoszexualitással kapcsolatban megindult a társadalmi párbeszéd, amihez Pálfi a Petőfi Rádión 13 éven keresztül vezetett Önazonos, majd a Tilos Rádióban, Szappanopera helyett című műsoraival járult hozzá. Pálfi lengyel származású élettársával 2001-ben ismerkedett meg, akivel 2009 nyarán kötöttek bejegyzett élettársi kapcsolatot.
Sokaknak persze a társadalmi konvenciók leküzdésénél nagyobb traumát jelentett a személyes, illetve a családon belüli gátlások lebontása. A nyelvész, költő, egyetemi docens Nádasdy Ádám huszas évei nemi identitásával való vivódásaitól volt terhes. A fiatal Nádasdy normális életet, családot szeretett volna és mivel szerencséjére az ellentétes nemmel való testi kontaktus felébresztette benne ösztöneit, erre lehetősége is nyílt. 21 évesen megházasodott, felesége két gyermekkel ajándékozta meg őt, ám amikor Ádám hat évvel később színt vallott neki, házasságuk felbomlott.
A nyolcvanas évek végén az AIDS megjelenése adott végső lökést a homoszexuálisoknak ahhoz, hogy szervezettebb kereteken belül lépjenek fel a saját érdekükben. 1988-ban Dr. Romsauer Lajos (1936-2011), aki egy évvel korábban, úttörő módon, elsőként vállalta fel nyíltan melegségét bejelentette a Homéros Egyesület megalakulását. Az első magyar homoszexuális civil egyesület legfőbb célja kezdetben az új halálos kórral kapcsolatos felvilágosítás, illetve a szűrővizsgálatok biztosítása volt a közösség tagjai számára.
Hosszú utat járt be a magyar homoszexuális közösség az utóbbi negyven évben, mire a mai kétes és kényes jogegyenlőséget kivívta magának. A mai meleg fiatalemberek már nyíltan felvállahatják nemi kötődésüket és nem kell a horvát (jugoszláv) tengerpartig utazniuk, ha szabadon szeretnének kikapcsolódni szívük választottjával, ahogyan arra a képmutató kommunista rezsim elődjeiket még rákényszerítette. Amikor azonban a szabadság alapvető értékké válik elmúlik az a kényszerítő erő is, amivel a rabság egységbe kovácsolta azt a közösséget, amely a bajban egyként volt képes kiállni saját érdekeiért. A “buzilobbival” kapcsolatos hisztériakeltéssel szemben ezért is annyira fontos, hogy a Pride szellemisége értelmében legalább az érintettek, barátaik, illetve ismerőseik képesek legyenek büszkén felvállalni magukat és azt, amit eddig elértek, mert ez nem mindig mindenki számára ennyire “természetes”. :-)
A filmet júliustól vetítik a pesti (Művész, Toldi, Uránia), szegedi (Belvárosi Mozi), pécsi (Apolló) és szombathelyi (Savaria) művészmozik, augusztustól pedig Debrecenben, Miskolcon és Nyíregyházán is látható lesz majd.
