Az amerikai birodalom bukása (2017) című kanadai film betekint korunk álságos gazdasági és társadalmi viszonyai mögé, miközben egy olyan érdekfeszítő krimit látunk, mely nem szűkölködik a humorban és iróniában.
Az amerikai birodalom bukása (La chute de l’empire américain) című filmnek a műfaja bűnügyi vígjáték, de az alkotás annál sokkal több. Megvan a bűnügy, amely körül forog a történet, és a megvan humor, mely főleg a párbeszédekben jelenik meg, és bizonyos helyzetek is nevetésre késztetik a nézőt. A film humora inkább ironikus és szatirikus, a jófajta „woody allen-es” és „tarantino-s” féléből.
A film sztorijáról annyit írok le, amennyit a forgalmazó megadott, mert minden további információ átadása spoilerezés lenne:
„A harmincas éveiben járó, szégyenlős és szorongós Pierre-Paul a filozófia doktora, de futárként dolgozik. Egy nap hirtelen egy fegyveres rablás közepébe csöppen, és hirtelen ötlettől vezérelve felkap két pénzeszsákot. Hamar rájön, hogy inkább szabadulna a pénztől, de nem tudja, hogyan. Miközben a rendőrség és a maffia is a nyomában van, egy prostituált és egy börtönviselt motoros siet a segítségére…”
A film – azon túl, hogy remekül szórakoztat – precízen bemutatja a pénz „kimosdatásának” azt az útját, melyet a nagyban üzletelők, a gazdaság és politika köztiszteletnek örvendő emberei alkalmaznak. Az iróniából és a leleplezésből kap a rendőrség, az igazságszolgáltatás, a jogrend, a pénzvilág és a politika. Az nem újdonság, hogy a gazdagok és a hatalom embereinek egy része – tisztelet a kivételnek – a „törvények felett” élnek, azonban ez a jelenség egyedi filmes stílusban, szórakoztatóan, az intellektus és a humor ötvözetével kerül terítékre.
A film címe arra utal, hogy azt mutatja be, ami ténylegesen folyik a függöny mögött korunk fejlett társadalmaiban. Az igazi háttér, a valóság egyre nyilvánvalóbb a ma embere számára, és kérdés, hogy ez az állapot meddig tartható fent. Az amerikai birodalom bukása című film a kritikai megnyilvánulásival együtt nem pesszimista, mert egyfajta példát mutat arra, hogy az átlagos, vagy a társadalom perifériáján élők összefogása – valamilyen jó ügyért – nagy erővel is bírhat. Megmutatja a film; attól még, hogy valaki nem ül egy modern toronyház tetejének körpanorámás irodájában, még lehet okosabb, tájékozottabb a „nagykutyáknál”. A film hitet tesz amellett is, hogy az ember bármikor változtathat a megszokott és berögzült viselkedési formáin akkor, ha képes bátorságot meríteni, kilépni a negatív mintáiból és komfortzónájából. Legfőképpen nem csak dumál, hanem mer a tettek mezejére lépni.
Denis Arcand rendező és forgatókönyvíró karakterei nagyon jók, a történetvezetése érdekes, fordulatos és izgalmas, egyáltalán nem kiszámítható. A feszültség is végig fennmarad, amelyet Denis Arcand minőségi humorral old. A filmben van pár erőszakos jelenet is, amit fontos tudnia és esetleg erre felkészülnie annak a nézőnek, aki erre érzékenyebb. Azzal együtt az ilyenfajta jelenetek mértéke nincs eltúlozva. Van szerelmi szál is, ha nem is pont a romantika oldaláról indul, de aztán… A többit árulja el a film.
A főszereplő Alexandre Landryt – aki történetben a filozófia doktoraként kénytelen futárként dolgozni és belekerül a bűn világába – még nem sok filmben láthattuk, de ez az alakítása garantálhatja az újabb lehetőségeket számára.
Az amerikai birodalom bukás című kanadai film a rangos valladolidi filmfesztiválon FIPRESCI-díjat nyert, és a torontói filmfesztiválon is vetítették.
Bemutató. 2019. augusztus 29. Forgalmazza a Cirko Film.
Értékelés: 8/10
MAFAB: na
IMDb: 7,1/10