Orosz Dénes rendező, forgatókönyvíróval legújabb munkája, a Coming out című vígjáték kapcsán beszélgettünk a Puskin Moziban, ahol a film sajtóvetítését tartották. A Coming out egy olyan híres rádiós műsorvezetőről szól, aki egy fura esemény hatására ráébred, hogy valójában nem a férfiakat, hanem a nőket szereti, így bontakozódik ki az ellentétes “coming out”. A 36 éves Dénes a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett forgatókönyvíró szakon, és több forgatókönyv után 2009-ben Poligamy címmel rendezte meg a maga által írt első nagyjátékfilmjét.
Socfest: Kérdés volt egyáltalán, hogy Csányi Sándor játssza a legújabb filmed főszerepét is?
Orosz Dénes: Azt gondoltam, hogy a Coming out főszereplőjének komikusi tehetségre van szüksége, és Sanyiban ez megvan.
S.F.: Amikor megkerested ezzel a szereppel, nem ódzkodott kezdetben?
O.D.: Nem kerestem meg, hanem elkezdtünk beszélni erről az ötletről. Ekkor már túl voltunk a Poligamy-n. Semmilyen ellenérzése nem volt azzal kapcsolatban, hogy egy meleg karaktert kell játszania, sőt, nagy kihívásnak tekintette.
S.F.: Miért fejezte ki nemtetszését a meleg közösség, ha még lehetősége sem volt látni a filmet?
O.D.: Nyilván az alapötlet ijeszthette meg őket. Ha azt hallják, hogy olyan film érkezik a mozikba, amely arról szól, hogy egy melegből lesz heteroszexuális, akkor azt gondolhatják a film ismerete nélkül, hogy ez egy hetero-kampányfilm. Ez a félelem válthatta ki a gyanakvást a művel kapcsolatban. Pedig eszem ágában nem volt ilyen végkicsengésű filmet készíteni. Biztos vagyok benne, ha megnézik a kész alkotást, eloszlik minden félelmük. A Coming out nem azt sugallja, hogy „légy hetero, mert csak akkor lehetsz boldog”. Arra buzdít, hogy légy az, aki vagy. Ha homoszexuális vagy, légy az, ha heteroszexuális vagy, légy az. És ha más vagy, az is jó.
S.F.: Szóba került a forgatáson, hogy felmerülhetnek negatív visszhangok?
O.D.: Igen, számítottunk rá. Ebben az országban élek, pontosan tudom, milyen a közhangulat. Olyan témához nyúltam, amiről a vélemények erősen megoszlanak. A Filmalap izgalmasnak tartotta a sztorit, hitt benne, ezért támogatott minket. Nem gondoltuk, hogy ez olyan film lesz, amit nem kritizálnak majd, annak ellenére, hogy ez egy igazán ártalmatlan komédia.
S.F.: Csányi Sándor azt nyilatkozta, hogy nem lesz férficsók a filmben. Végül mégis lett. Miért?
O.D.: Ezt a témát természetesen, helyén kezeli a film. Engem amúgy sem ez a része érdekelt, hanem az emberi viszonyok.
S.F.: Mesélj egy emlékezetes forgatási napról!
O.D.: Harmincöt napig forgattunk. A végefőcímben látható esküvői jelenetet negyven fokban forgattuk. Sehol egy árnyék, mindenkiről csurog a víz, pedig az egész stábnak egy nagyon feldobott, vidám jelenetet kellett játszania. Az asszisztensek napernyőket tartottak a színészek és statiszták feje fölé. A kutyával való forgatás is vicces volt. Azt gondoltuk, hogy nehézségek adódnak majd, elvégre egy kutyát instruálni – elérni, hogy jelben álljon, hogy azt csinálja amit akarsz – nem könnyű. Szerencsére elsőre megcsinált mindent.
S.F.: Az előző filmed, a Poligamy mennyire volt népszerű? Reméled, hogy a Coming out is hasonló nézőszámot produkál?
O.D.: A Poligamy 154 ezer nézőt vonzott a mozikba 2009-ben. Akkor már évek óta mentek a magyar közönségfilmek, és be is hozták a nézőket. Most viszont nagyon más helyzet. A hazai nézők elszoktak a magyar filmektől. Természetesen nagyon szeretném, ha sokan megnéznék a Coming out-ot, ugyanakkor nincsenek irreális elvárásaim.
S.F.: Szerinted vissza fog térni a magyar filmek népszerűsége?
O.D.: Biztos, hogy vissza fog térni, ha igényes közönségfilmek készülnek. Előbb-utóbb visszatalál a magyar filmhez a publikum. Erre a 2000-es évek elejétől az évtized végéig terjedő időszak a jó példa, amikor újra sikeresek lettek a magyar vígjátékok. Csehországban egyébként olyan nagy számban járnak az ottani filmekre, hogy az adott év legnézettebb filmje mindig cseh alkotás, megelőzve ezzel hollywoodi szuperprodukciókat. Bízom benne, hogy itthon emelkedni fog a nézőszám, de azt nem hiszem, hogy annyira szeretni fogják a magyarok a hazai filmeket, mint a csehek a sajátjaikat.
S.F.: Van olyan rendezői rigolyád, amiről tudsz?
O.D.: Azon túl, hogy kitartok az elképzeléseim mellett, és határozottan irányítom a dolgokat afelé, amerre szeretném, nem hinném. Talán erről a színészek jobban tudnának beszélni.
S.F.: Ki az a rendező, akire felnézel?
O.D.: Nagyon sokan vannak. Ingmar Bergman, Woody Allen, Martin Scorsese, Francois Truffaut, de a fiatalabb generációkból is több rendezőt tisztelek.
S.F.: Van olyan színész, akit szerettél volna, de nem sikerült szerepeltetned a filmben?
O.D.: Szerencsére mindenki boldogan eljött a filmbe, akit szerettem volna játszatni benne. Konkrétan Für Anikóra írtam az újságírónő szerepét. Sok mindenkit meg kellett azonban keresni, például egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy ki játssza Vilmost, a melegek elnökét. Ám amikor Hegedűs D. Géza szóba került, tudtam, hogy remek lesz a szerepben.
S.F.: A közeljövőben újabb vígjátékok várhatóak tőled, vagy esetleg átnyergelsz egy másik műfajra?
O.D.: Biztos nem csak vígjátékot fogok rendezni egész életemben. De imádom ezt a műfajt. Jó komédiát csinálni pedig nem egyszerű. Nagyon érdekel a thriller és dráma műfaja, a horror azonban nem annyira.