Az ígéret című film egy politikailag igen kínos eseményt mutat be, nevezetesen az 1915 és 1917 között történt örmény mészárlást. A téma komolysága miatt nagy várakozás előzte meg a filmet, főleg az érintett országokban. Az előszelek pozitívak voltak, sikerült akkora büdzsét a film mögé tenni (köszönhetően egy örmény származású amerikai üzletembernek), hogy sem a színészeken, sem pedig a rendezőn nem kellett spórolni.
Az I. világháború idején történt eseményeket a film egy szerelmi háromszögön keresztül mutatja be, ahol az örmény származású főszereplő (Oscar Isaac), egy amerikai újságíró (Christian Bale), valamint a Konstantinápolyban dolgozó, szintén örmény tánctanárnő (Charlotte Le Bon) kerülnek szoros kapcsolatba egymással. Azonban arra egyikük sem számít, hogy áttelepítés néven az Oszmán birodalom török katonái örményeket végeznek ki titokban.
A filmben bemutatott örmény mészárlás a mai napig vitatott téma, egyes országok nem hajlandók elismerni, hogy népirtás zajlott (köztük Magyarország sem), míg mások nyíltan a 20. század első genocídiumának nevezik. Az áldozatok száma sem becsülhető meg pontosan, de akár 600.000 is lehetett. A film sokáig el sem készülhetett a török politikai tiltakozás miatt, pedig ha jobban utánanézünk, találunk ezzel a témával foglalkozó műveket. Tény azonban, hogy nincs úgy köztudatban, mint a holokauszt, pedig egyes vélemények szerint a zsidó népirtás előzményének tekinthető. Éppen ezért fontos, hogy a film alkalmas legyen párbeszédek elindítására.
Nagyon tetszett, hogy a készítők nem giccsesítették el a háborús jeleneteket. Nem pakoltak a filmbe több ezer katonát, heroikus képsorokat, hatalmas nagytotálos harcjeleneteket. Az eseményeket végig a szereplők szemszögéből követjük, gyakorlatilag a néző is csak annyi információt kap a kialakult helyzetről, mint a főszereplők. A film nem foglalkozik a kiváltó okokkal sem, végig a karakterek sorsára fókuszál.
Sajnos a szerelmi szál bemutatása már nem ilyen sablonmentes. Sok bugyuta szöveget és kínos képsort kell átélnünk, míg a szereplőink eldöntik, hogy mit és kit is akarnak. Lehet romantikus történet keretein belül is drámát készíteni, de ahhoz jobban kidolgozott sztori kellett volna, így azonban kár volt vele ennyi játékidőt tölteni.
A film fényképezése nagyon profi, szép képeket mutatnak be. Abból a szempontból nem voltak a készítők nehéz helyzetben, hogy maga a forgatási helyszín tájai is gyönyörűek. Hol sziklás hegységek szűk kanyonjaiban menetelünk, hol a korabeli Konstantinápoly zsúfolt utcáin járunk. A színészek játéka megfelelő, szerencsére a drámai jelenetek túljátszása egyikőjükre sem jellemző. Egyedül a romantikusnak szánt jelenetek tűnnek művinek, de ez inkább a forgatókönyv hibája, nem a szereplőké.
A lezárás nagyon elnagyolt és elsietett, pedig a film tempójával nem volt probléma. A téma megérdemelne egy hosszabban bemutatott végkifejletet, ahol a szereplők jellemfejlődése is nagyobb hangsúlyt kapna. Persze mondhatjuk, hogy a cél nem ennek bemutatása, hiszen milyen fejlődésen is mehet át egy meghurcolt, menekülő ember. Pedig ez érdekesebb téma, mint a beleerőltetett szerelmi szál. De talán akkor jártnánk a legjobban, ha mindkettőt kihagyják, hiszen az alkotók állítása szerint azért készült el a film (a heves tiltakozások ellenére), hogy a köztudatba kerüljön az örmény mészárlás megtörténte. Utána elindulhat valamiféle párbeszéd, amely a konszenzus lehetőségét rejti magában.
Érdekességként megemlíthető, hogy a film gyártását több hollywoodi sztár is támogatta, míg a török kormány a betiltással próbálkozott. Az első bemutató után az értékelések a skála két végpontja között ingadoztak, főleg 1-es és 10-es csillagozást kapott. Ez is jól példázza, hogy mennyire megosztó esemény mind a mai napig az 1915-ben elkövetett örmény mészárlás.
Összesítve a film eléri a készítők célját, szépen fényképezett, a közepéig kellően részletes, de túl sokat akar. Ha a genocídium bemutatása a legfőbb közölni való, akkor talán a dokumentumfilm kategória előnyösebb lenne. Nyilván az nem vonzana ennyi nézőt, pláne a húzónevek nélkül.
10/6