Török Ferenc filmje egy feszes tempójú, erőteljes dráma, melynek varázsa pont az egyszerűségében rejlik. Az 1945 egy falusi közösség bemutatásával mesél nekünk a múlttal való szembenézésről és arról, hogyan kezeljük saját bűneinket.
1945 nyarán járunk, valahol egy alföldi kis faluban. Két fekete ruhás, fekete kalapos idegen jelenik meg a falu vasútállomásán. A kicsiny lakosság az orosz megszállás árnyékában a jegyző fiának esküvőjére készül, de a menyasszony korábbi vőlegénye is hazatér a hadifogságból. Néhány óra alatt minden megváltozik és a közösség élete teljesen felborul.
Szántó.T. Gábor Hazatérés című novellájából készült a film forgatókönyve és ez érezhető az 1945 narratíváján. Ugyan az alaptörténeten pár szálon változtattak, de egy jó adaptációhoz híven Török Ferenc úgy mutatja be a szereplőket, hogy a tökéletesen elhelyezett utalásokból a múltjukat, motivációikat és személyiségüket is megismerjük. Egy egész világ nyílik ki előttünk egy olyan történelmi korból, ahol éppen csak véget ért a második világháború és mindenki megpróbálta újrakezdeni az életét.
A meleg nyári délelőttön a titokzatos két zsidó érkezése megzavarja a kis falu hétköznapjait. Vajon miért jöttek? Mit hoztak magukkal? Mit akarnak tőlünk? Ezek a kérdések foglalkoztatják a lakosokat, akikben sorban merülnek fel kételyek saját döntéseikkel kapcsolatban. Előkerülnek titkok, szeretők, árulások, vallomások és a mardosó bűntudat.
A film ugyan foglalkozik a holokauszt kérdésével, de ez inkább beindítja a történetet, a középpontban igazából a magyar társadalom áll és az, hogyan hatott rájuk ez az időszak. Az 1945 legnagyobb erénye, hogy árnyaltan képes bemutatni mennyire sokféleképpen reagálhatunk egy váratlan élethelyzetre. Van, aki képes szembenézni a múltjával és bűneivel és olyan is, aki erre képtelen.
A tökéletesen kiválasztott szereplőgárda előtt le a kalappal, szinte mindenki képes bemutatni saját karakterének sorsát alig pár mondattal és gesztussal. Külön kiemelném a filmben kopasz és elhízott Rudolf Pétert, aki a jegyző szerepében nyújtja élete alakítását. Testileg és lelkileg is teljesen azonosul a szerepével és ugyan a velejéig romlott, kapzsi és félelmetes vezető figurája távol áll eddigi munkáitól, de talán éppen ezért annyira átütő a játéka. A kisebb szerepekben Szabó Kimmel Tamás, Szirtes Ági, Szarvas József, Sztarenki Dóra és Nagy-Kálózy Eszter is lehengerlő, de itt akár felsorolhatnám az összes szereplőt, mindenki meglepően hiteles.
Török Ferenc láthatóan átemelt pár elemet a western világából, a vonat érkezése, számos beállítás, a feszültség aprólékos adagolása is mind ezt erősítik. A zene is fokozza a hangulatot, Szemző Tibor szívbe markoló dallamai és a háttérben megbúvó zörejek is beszippantják a nézőt. Az 1945 fényképezése is különleges, az operatőr Ragályi Elemér (Ének a búzamezőkről, Fotográfia) fekete-fehér képei letisztultak és plusz mélységet adnak a látottaknak. A vasútállomás és a vidéki táj megjelenítése is festői, régen láttam ennyire szépen komponált jeleneteket.
Az 1945 Miamiban, Berlinben, és a Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon is közönségdíjat nyert, nem véletlenül. Komoly témát feszeget, rendkívül erős színészgárdát vonultat fel, káprázatos a képi világa és az egész hangulata. Török Ferenc alkotása teljesen magával ragadó és a stáblista legördülése után is mély nyomokat hagy az emberben. Igazán büszkék lehetünk rá!
Pontszám: 90