A németek mindig is otthon érezték magukat a pisi-kaki poénokkal teletűzdelt, bugyuta vígjátékokban (Hangyák a gatyában, Csajok a csúcson), amelyek ugyan nem a filmtörténet csúcspontjai, de veszettül szórakoztatóak, az biztos. Bora Dagtekin, a Török kezdőknek németországi, elképesztő sikerét meglovagolva rögtön készített egy újabb polgárpukkasztó komédiát. A Fák jú Tanár úr! egy egyszerű poénokkal működő alkotás, amin látszik, hogy picivel sem akart komolyabb lenni elődeinél.
A börtönből frissen szabadult Zeki Müller (Elyas M’barek) barátnője elrejtette a férfi által ellopott pénzt, és valaki pont a szajré fölé húzott fel egy iskolát. Zekinek ebben a helyzetben nincs más választása, kénytelen helyettes tanárnak kiadni magát a Goethe Középiskolában, és ezáltal újabb problémával gazdagítja a német oktatási rendszert: minden idők legőrültebb pedagógusával. Éjszakánként titokban próbálja kiásni a pénzt, napközben pedig drasztikus, bár hatékony módszerekkel igyekszik megnevelni a 10/b rakoncátlan diákjait. Ugyan pedáns kolléganője, Lisi Schnabelstedt (Karoline Herfurth) elítéli a férfi radikális pedagógiai fogásait, azon kapja magát, hogy beleszeret, sőt még segít is neki előásni valamit, ami jóval többet ér a pénznél – Zeki erkölcsi integritását.
A film beszélhetne a német oktatás problémáiról, a fiatalok elzülléséről vagy akár felszólalhatna a bűnözés ellen, de ezeket a kérdéseket persze csak felszínesen érinti, hiszen mégiscsak egy középsulis vígjátékokról van szó. A kezdetben teljesen nemtörődöm, bunkó, piás Zeki mindenféle felkészülés nélkül, szinte csodaszámba menően téríti észhez az iskola legvadabb diákjait, modern Shakespeare-előadást szervez, és meghódítja kedves kolléganője szívét is. Nem kell hosszú motivációs hálózatot felépíteni, egyszerű a történet, a jóképű fiú csak úgy felnő a feladathoz, lemond a bűnös életről és jó útra tér. Mint egy gyerekmesében – gondolnánk -, de ez a történet ennél sokkal mocskosabb. Csak úgy repkednek a káromkodások, a vulgáris poénok és az erőltetett romantikus szál is egy erős bedrogozással indul el a csodás beteljesülésig.
Aki szereti ezt a fajta humort, garantáltan könnyezni fog a nevetéstől néhány jelenet alatt. Zeki másnapos, diákok által kisminkelt feje fergeteges, csak úgy, mint amikor Lisi párosujjú patásoknak szánt lövetet kap a fenekébe. A Fák jú Tanár úr! tele van hasonlóan eltalált helyzetekkel, és mivel tudjuk a legszebb öröm a káröröm, ezt a film gátlástalanul ki is használja. És talán egy kicsit túlzásba is viszi. A bő, két órás játékidő érezhetően hosszú, túl sok a szál és túl sok a giccsparádé, egyszerűen elveszik a szórakozás a gegek között.
A Fák jú Tanár úr! mégis kiemelkedik műfajtársai közül, mert érezhetően precízen használták a filmes eszközöket. Ha szórakoztatás, hát legyen profin kivitelezve! A zenei betétek tényleg el vannak találva, és ezáltal az egész komédia kap egy hangulatos, néhol bohókás, máskor érzelmes atmoszférát. A ritmus, a vágás is a helyén van és, ami egy vígjátéknál talán a legfontosabb, megszeretjük a szereplőket. Elyas M’barek nagy fekete szemeinek és kockás hasának szerintem senki sem tudna ellenállni, de ezeken felül még kegyetlen jó komika is. Úgy repteti a poénokat, ahogy az a “nagy könyvben” megvan írva. Kezdetben igazi, bunkó seggfej, mégis ha valakinek segítségre van szüksége, sajátságosan lekezelő stílusban, de megoldja a problémát. Lezser hanyagsága szinte sugárzik a vászonról, mondatai pedig hatalmasat ütnek. Az igazgatónő szerepében Katja Riemann is kellően idióta, Karoline Herfurth pedig jól hozza a bájos, kicsit félénk tanárnénit.
A Fák jú Tanár úr! elrettentő címe ellenére egészen élvezhető, persze csak akkor, ha pontosan tudjuk, mire is vállalkozunk. Könnyed esti kikapcsolódás, szigorúan kizárva a komolyságot. Azt hagyjuk az iskolapadban!