Pénteken tovább kalandoztunk a monostori erőd falain belül és kívül egyaránt. A Mediawave idei témája, a Falak a szó szoros értelmében is jelen volt: egy hatalmas, a belső udvart nyugati és keleti részre osztó fal épült egész nap. Ezenkívül néztünk animációs filmeket és falon táncoló embereket is. Olvassatok tovább a részletekért!
Amennyire hideg van az erőd falain belül, annyira meleg a hangulat az udvaron. Tulajdonképpen ez a központi magja a fesztiválnak. Itt vannak a kajaárusok, akiktől a hurkától és kolbásztól kezdve, egészen a számunkra eddig ismeretlen vánkosig bármivel csillapíthatjuk az éhségünket. Mivel, ahogy korábban írtuk, egy családias fesztiválról van szó, nagyrészt ismerős arcokba botlunk bele. Az Együttlét igazi gyerekbarát közösségi tér, hétvégén számtalan programban vehetnek részt a családosok, sőt, a kutyáknak is maga a mennyország: szabadon futkározhatnak a Monostori Erőd egész területén.
A Mediawave egyik elve, hogy nem a hagyományos fesztiválforma szerint gondolkodik. Épp ezért nem fesztiválként, hanem együttlétként szeret magára hivatkozni, ahol a közösség építőereje a legfontosabb. Emellett közös 25. születésnapját ünnepli a Mediawave és a berlini fal leomlása, ennek apropóján az idei téma: a Falak.
Számos installációt és közösségépítő programot ihletett ez a tematika. A legszembetűnőbb az udvart félbevágó, különböző művészek agyszüleményeit szimbolizáló fal, amihez mi magunk is hozzáadhatunk egy szeletet. Péntek este aki akart, megalkothatta a saját dobozát, benne egy-egy üzenetet elrejtve, és hozzáadhatta a nagy falhoz (mi is elrejtettünk egy Socfest matricát az egyiken).
Nem csak építeni, hanem enni is lehetett: a Duna-parton épülő zsíros kenyér-falat közösen fogyasztottuk el, ezzel szimbolizálva a fal leomlását. További műhelyekkel is találkozhattunk: a győri versklub spontán falas verseléseket tartott a bástyakülönböző pontjain, a Harmatpont Egyesület közösségi felderítő játékot szervezett, a 21-es triszómia csoport pedig zenés pantomim előadást adott elő a témában.
A pénteki napon magyar animációs filmek vetítésén vettünk részt, és nem meglepő módon minden babzsák foglalt volt. Igen, ezen a fesztiválon az ülések sem mindennapiak. A sort egy szürreális utazással kezdtük, a díjnyertes Limbo Limbo Travellel. Ebben a filmben a kiábrándult és magányos nők kétségbeesetten vadásznak a férfiak után, de az egyszerűnek tűnő történet számtalan rejtett utalásból áll: a nemi szerepek és a női szexualitás is megjelenik, szabad értelmezésben.
Ami kevésbé fogott meg bennünket, az a Vihar és a Mező utca 1. volt. Előbbi három perces játékideje miatt szinte rögtön kiszállt a fejünkből, a másik animáció pedig szerintünk nem állt össze egy egésszé. A jókedvű örmény temetését pedig kissé untuk vontatott stílusa miatt, igaz hangulatos képekkel machinált.
A Mese c. rajzfilmben ugyan nevettünk párszor, de a végén itt is elgurult a gyógyszer. A király, királynő, kovács, ló és mesélő története nagyon lassan indul, és túl gyorsan ér véget. Koska Zoltán Social animals c. vicces szkeccsfilmjét viszont imádtuk. A digitális társadalomra reflektáló animációban mindenki felismerhette saját magát.
Glaser Kati Három nagymamám volt c. alkotása igazi szívhez szóló darab. A három nagymama különböző életútját és karakterét bemutató humoros film minket is magával ragadott. Szerethető, hiteles és tündérien bájos. Hasonlóan megkapó volt a Cigánymesék: A cigányasszony meg az ördög. A népmesei motívumokat felhasználó történet egy esti mese vizuális megjelenítése, ami nagyoknak és kicsiknek is egyaránt élvezetes.
A minimalista stílus jegyeit három animáció hordozta magán. A vörösbegyet festményszerű képvillanások, a Soldiers and prostitutest társadalomkritikus képsorok jellemezték. Gutema Dávid képsorozata igazán ötletesen nem használt zenei aláfestést,és így csak sajátmagunk nevetését hallhattuk a teremben. A rajzoló fekete-fehér világa ezzel szemben hangulatos zenéjével emelkedett ki társai közül.
Ezen a napon a filmes kínálatban szerepelt még az Oscar-díjas, lengyel mestermű, az Ida, az Úton Online Filmfesztivál egyik győztese az East Punk Memories, a Káin gyermekei c. magyar dokumentumfilm és a Kukoricasziget is. A koncertek közül Iva Bittová, Ujj Zsuzsi & Darvas Kristóf, illetve a Gyimesi Csángó Táncház mozgatta meg a fesztiválozókat.
Este az erőd falai is fényben úsztak, többek között a székesfehérvári Méhkasaula virtuális épületfestését láttuk, ami felért egy pszichedelikus trippel (főleg akkor, amikor megmozdult a kivetített képfolyam). Ezután az erőd külső peremén a nap egyik legizgalmasabb előadásában volt részünk: két cirkuszi táncos szó szerint faltáncot járt. Egy kötélre kikötözve szaltóztak, lépkedtek, fejjel lefelé pörögtek és az akrobatikus elemeket keverték a hagyományos tánclépésekkel.
A pénteki napról készült galériánkat itt tudjátok megnézni, holnap pedig újabb élményekkel jelentkezünk. A fesztivállal kapcsolatos összes cikkünket az alábbi oldalon találjátok meg.