A KISS zenekart mindenki ismeri, a legendás rockbanda 1973 óta zenél napjainkig. A tőlük származó Detroit Rock City után szabadon, 2005-ben született egy manga Kiminori Wakasugi tollából Detroit Metal City néven. Még nem olvastam el, de mióta ráakadtam az animére, megunhatatlan, örök kedvencemmé vált.
A történet elég egyszerűen kezdődik, hiszen ki ne akart volna nagy közönség előtt fellépni, ahogy a saját dalait játssza. A vidéken felnőtt Negishi Soichi kirepül a családi házból és Tokióba költözik, hogy karriert építhessen zenészként. Főhősünk valahol a svéd pop és az akusztikus balladák között mozog, szóval elég érzékeny lélekkel van dolgunk, akinek minden vágya, hogy egy szódareklámban szerepeljen. Ez bevezetőnek elég ratyiul hangzik, de hadd nyugtassalak meg titeket: a sors úgy hozza, hogy egy death-trash-black metál banda frontembere lesz. Művészneve Krauser II, akiről különleges sztorik keringenek a rajongók körében. Állítólag kiirtotta a családját és utána megerőszakolta a szüleit, rendőrgyilkos, börtönben is ült már – de persze ebből semmi sem igaz. A bandatagok sem különbek, bár az elvakult rajongók a brutális dalszövegen és az agresszív előadásokon kívül úgyse látnak sok mindent, viszont az együttes töretlen népszerűségnek örvend. A dalszövegek a “megerőszakolni”, “meggyilkolni”, “kibelezni” szavak köré épülnek, megtekintése kiskorúaknak nem javasolt. Maga az anime nagyon vicces, 12 részből áll, amik fejezetenként kb. 15 percesek. Kinek ajánlható a DMC? Bárkinek, aki csak egy kicsit is szereti a metált, és/vagy minden elvetemült paródiát kedvelőnek.
Ha tetszett az anime, nézd meg a filmet is! Bizony, film is van belőle, ami nagyjából 1 és ¾ órát vesz el az életedből, cserébe garantált a sírva-röhögés. Mellesleg az animében hallható metálzenéket ténylegesen kiadták lemezen. Megjegyzés: merje valaki azt mondani, hogy a japánok csak sikítozni tudnak és cukiságokkal pózolni… De ennek az álláspontomnak a boncolgatását egy másik cikkben teszem meg. Addig meg: Go to DMC!
