Az 53 éves ausztrál rendező Alex Proyas nem tartozik a termékeny alkotók közé, legalábbis, ami a mozifilmjeit illeti. Proyasnak jellemzően a dark, sci-fi illetve film-noir stílusjegyeket magukon viselő filmjeivel sikerült maradandót alkotnia. A rendező legsikeresebb alkotásai az 1994-es A Holló, az 1998-as Dark City és a 2004-es Én, a robot voltak. A február 25-én bemutatásra került Egyiptom istenei a rendező eddigi leglátványosabb alkotása ezúttal akció-fantasy stílusban.
Az amerikai filmipar gyakorlatilag már a kezdetektől fogva előszeretettel dolgozta fel az ókori történelmet és mitológiát, amin nincs is mit csodálkozni, hiszen rendkívül fantáziadús, izgalmas, illetve széles körben ismert történetekről van szó. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a több ezer éve népszerű történetek sem jelentenek garanciát a sikerre, sőt. A kétezres évek leglátványosabb bukásait a görög mitológiát feldolgozó modernkori mozgóképes alkotások szállították. 2010-ben a Titánok harca, 2012-ben a Titánok haragja, két évvel ezelőtt pedig a Herkules legendája vezetett oda, hogy mára egyre kevesebben merik filmre vinni a hellén mitológiát.
Az Egyiptom istenei a popkultúrában folyamatosan előtérbe tolt antik Nílus-menti civilizáció istenvilágát próbálja meglovagolni és sikerre vinni. Az egyiptomi civilizáció alapjait az istenek az emberekkel együtt rakják le. Bár együtt élnek a Földön, az isteneket az emberektől nem nehéz megkülönböztetni, mert nagyjából három méter magasak, ereikben arany csörgedez, és különféle állatokká tudnak átalakulni, a Transformerek illetve a Vasember által használt technológia valamilyen ősi változatának jóvoltából. Ozirisz bölcs uralkodásának köszönhetően azonban az istenek békésen megtűrik maguk mellett a jelentéktelen kis embereket, így tulajdonképpen harmóniában élnek.
Egyiptom első uralkodója éppen arra készül, hogy a hatalmat fiára Hóruszra (Nikolaj Coster-Waldau) hagyja, amikor is a koronázási ünnepségre egy hívatlan vendég, Széth (Gerard Butler) toppan be hadseregével együtt. Ozirisz testvére a háború, a vihar és a sivatag istene, tőle várható módon fivére meggyilkolásával és a trónörökös Hórusz megvakításával szerzi meg magának Egyiptom koronáját. Az istenek meghajolnak Széth hatalma előtt és igyekeznek minél távolabb maradni tőle. Széth, Hórusz exével, a szerelem szépséges istennőjével Hathorral (Elodie Yung) az oldalán igyekszik élvezni a megszerzett hatalmat. A hadisten az embereket rabszolgaként dolgoztatja hatalmas obeliszkjén, amellyel apja, Ré napisten (Geoffrey Rush) tetszését szeretné elnyerni, aki viszont nagyon elfoglalt, mert égi hajóján üldözi és vívja véget nem érő küzdelmét a sötétség és a káosz pusztító démonkígyója, Apófisz ellen. Széth becsvágya azonban mindent elhomályosít, apja életére tör, hogy egy új világot építhessen fel magának a romokon, amiket Apófisz hagy majd maga után, miután leszállt a Földre. Egyedül Hórusz olyan erős, hogy legyőzhesse nagybátyját, viszont a szemei nélkül nem képes visszanyerni az erejét. Az enyveskezű és meglehetősen fürge Bek (Brenton Thwaites) alkut ajánl a sólyom istennek, ha segít feltámasztani szerelmét Zayat (Courtney Eaton), akkor visszalopja neki a szemét Széth piramisából.
A film cselekménye vágtázó, az akciójelenetek gyorsak és pörgősek, ahogyan erre számítani lehet ebben a műfajban. A látványvilág, ami a méreteket illeti erősen túlzó, aminek koncepcionális magyarázata az lehet, hogy az alkotók ezzel is hangsúlyozni kívánták a történet isteni mivoltát, praktikusan viszont inkább csak a még szédítőbb 3D-s élményről szól. Az Egyiptom istenei nem hozott újat az antik emberek és isteneik harcát feldolgozó látványfilmek terén, de nem is vallott csúfos kudarcot. A kosztümök és a díszletek egészen stílusosak és egyediek, egyfajta felturbózott nílusi-kultúra képét mutatják. A színészek hozzák azt a szintet szerepeikben, ami az ilyen filmeknél szükséges, ami azonban nem a dramaturgia magasiskolájáról szól.
Az említett pozitívumoknak köszönhetően az Egyiptom istenei vélhetően nem nyer majd Aranymálnát, ahogyan az hat évvel ezelőtt a műfaj úttörőjének, a Titánok harcának két ízben is sikerült. A film a bevételeket a popszakma által túlhypeolt egyiptomi szimbólumok, és a népszerű színészek miatt is vélhetően hozni fogja. Proyas legújabb alkotásának legfőbb hibája, hogy a vizuális trükkök, annyira túláradnak benne, hogy ellepik a történetet, a karaktereket és a film egész hangulatát. A látványvilág megalkotásakor az isteni kísértésnek a 3D-s mozi megjelenése óta még egyetlen fantasy mozi készítői sem tudtak ellenállni és mértéket tartani, és ha a trend így folytatódik, várhatóan hamar ki fog üresedni ez a műfaj is.
