Patrascu az egyetlen szemtanúja egy halállal végződő, családon belüli erőszakos esetnek. Az események után a férfinak két állandó és kibékíthetetlen társsal kell együtt élnie: a gyilkos szomszéddal és saját lelkiismeretével.
Mint a legtöbben, én is megszoktam a televízióból és mozivászonról ömlő modern, amerikai filmstruktúrát. A szereplők elegáns lakásban élnek, tiszta az arcbőrük, tökéletes az életük, majd egy konfliktus után az eddig irodakukacként élő pasi, autósüldözésekkel és lövöldözésekkel teli kaland során gyorsan megold mindent. Ezt nem azért hoztam fel példának, hogy a populáris kultúra kritizálásának megrágott csontjába harapjak én is, hanem mert itt egyszerűen tökéletes ellentétét látjuk az előbb leírtaknak.
Hősünk Patrascu egy átlagos, középkorú családapa, egy pici, zsúfolt, régi lakásban él, és autók átíratásával foglalkozó céget vezet feleségével, azaz papírokat és kocsikat hajkurászik egész nap. Egyik nap hallja, ahogy az alatta lévő lakásból dulakodás zaja szűrődik ki, és mint következő nap kiderül az ott élő fiatal nő meghalt. Senki sem tudja pontosan mi történt, csak Patrascu, aki egyszerűen nem akar foglalkozni az esettel és nem mond semmit a rendőrségnek. A gyilkos viszont közeledni kezd hozzá (egy autó átíratása miatt) és családjához, amit nehezen visel a családapa.
Részemről a film legnagyobb pozitívuma a természetesség. Az emberek dohányoznak, isznak, néha káromkodnak, őszülnek, beragadt postaládát rángatnak, dolgoznak, és hétköznapi problémáik vannak. Ennek köszönhetően már az első perctől kezdve könnyen befogadható és szimpatikus lesz a film. A hétköznapi élet folyamát fűszerezi meg a gyilkosság, pontosabban annak ismerete, ami egyre nagyobb súlyként nehezedik ránk és Patrascu-ra.
Végig kell néznünk, ahogy egy gyilkosnak ételt ad a feleségünk, játszik a gyerekünkkel és telefonálgat nekünk az autója miatt. Ezeket a feszült pillanatokat kitűnően kezelik az alkotók, mivel sosem engedik el teljesen a stresszt, csak egy pillanatra lélegezhetünk fel, a következő találkozásig, környezetünk pedig nem is sejti mi az oka a nagy izgalomnak.
A kamera munka nagyon jó, mivel nem akar kiemelkedni a zsúfolt tereken, hanem az emberek között, legtöbbször szemmagasságban marad, így növelve a természetességet és segítve a bevonódást a történésekbe. Olyan helyszíneket látunk, amiket jól ismerünk, ezért nincs is szükség teljes bemutatásra.
Összességében ez egy igazán frissítő filmélmény, mely nem akar túl tökéletes és makulátlan lenni és messze nem nevezhető elvont művészfilmnek sem. Egyszerűen csak érthető, érdekes és jól kezeli a feszültséget. Minden lelki- bűnügyi témájú filmrajongónak kötelező.
A film premiere május 5.-én a Cirkó- Gejzír moziban lesz, további részleteket a honlapjukon találhattok.
Pontszám: 100/100