A Jumanji: Vár a dzsungel története egyszerű: a társasjáték videójátékká változik és beszippant 4 sztereotip amerikai gimnazistát, akiknek a kicsit Gyűrűk ura szagú sztori során el kell vinniük egy követ egy hegyre, mielőtt Gonosz bácsi elkapja őket.
Pozitívumok
A film legnagyobb erőssége a látvány és a humor-akció egyensúly. Nagyon élethűnek tűntek a leghihetetlenebb jelenetek is számomra, vizuálisan a helyén van minden. A kalandos utak mellett kapunk Bud Spencer stílusú bunyókat és klasszikus amcsi lövöldözős, robbantgatós felvételeket is. A humor is létező eleme a filmnek és néhány dolgot ügyesen eltalálnak vele. Például a NPC-s (azaz számítógép által vezérelt, fix párbeszédekkel megírt karakterek) és a testcserés poénok egész ügyesek.
Külön pont a színészi játéknak! Mivel arról szól a film, hogy gimis diákok kerültek videójáték karakterek testébe, ezért a színészeknek két rétegnyi szerepjátszással kell megküzdeniük. Jack Black például egy instagramőrült plázacicát alakít, aki az ő testébe szorult bele. Ezt a testcserés dolgot nála hozzák ki a legmókásabban. A másik nálam nagyon emlékezetes színész Dwayne Johnson volt, akinek izmait a hölgyek kedvéért a megfelelő megvilágításban és különböző szögekből láthatjuk.
Negatívumok
A karakterek elképesztően sztereotipak. Ilyen sablonos szereplőket csakis direkt lehet kitalálni. Nem is szórakozunk sokat a bemutatásukkal, a film eleje le van darálva. Van egy lány, aki visszahúzódó és nem tartja magát dögösnek, de megtanulja értékelni a szépséget és felbátorodik. Van egy buta szöszi, aki a végén megszereti a túrázást és faképnél hagyja a menő barátnőjét, hogy a lúzerekkel lógjon. Kocka srác, összejön visszahúzódó lánnyal, bátor lesz. Rossz tanuló csávó tiszteletet tanul. Ja és persze a magas kosaras rossz fiú gyenge és alacsony, a kocka izmos és magas, a szöszi pedig, mint említettem, Jack Black lesz. Szóval értitek, minden velük kapcsolatban klisé.
Annyira, de annyira nem érdekelt, hogy mit „fejlődnek” ezek a végtelenül unalmas és gyenge amcsi gimis szereplők. Minden, amit reagálnak, ahogy viselkednek és ahová érkeznek klisés. A konfliktusokat gondolom nem kell felsorolnom: buta szöszi – visszahúzódó csaj, kocka srác – bajkeverő srác. Tanulnak egymástól és végül haverok lesznek bla bla bla… Ez nem számít spoilernek 10 perc után már úgyis nyilvánvaló.
Összegzés
A Jumanji: Vár a dzsungel azoknak jó választás, akik az első filmet is nagyon szerették (ami egyébként 1995-ben jött ki, csakhogy idősebbnek érezzétek magatokat). Egyébként meg csak akkor érdemes megnézni, ha jóban vagytok a pénztárossal és féláron megkapjátok a jegyet. A látvány és az a néhány ügyes poén nagyon ott van, de annyira sablonosak a szereplők és olyan sok a kiszámítható lelkesítő beszéd meg az erőltetett „érezzél már valamit” jelenet, hogy középkategóriánál feljebb soha nem léphet a film nálam.
Pontszám: 50/100
Dwayne Johnson: Spencer Kevin Hart: Fridge Jack Black: Bethany Karen Gillan: Martha Rhys Darby: Nigel Bobby Cannavale: Van Pelt Nick Jonas: Alex