Napjaink legaktuálisabb témáját, a hazánkban élő bevándorlók letelepülésének témáját dolgozza fel Nagy Viktor Oszkár filmje, a Hivatal. Anna egyetem után a Bevándorlási Hivatal ügyfélszolgálatán kezd el dolgozni. Ő találkozik először a kérelmezőkkel, neki kell felvennie az adatokat, de neki kell közölnie a rossz hírt is az elbírálás végén.
Minden ügy egy egyedi eset, ezért a döntést is körültekintően kell meghozni, ebbe azonban az ügyintézőknek nincs beleszólásuk. Papír, papír és papír, ez a világ erről szól, amit igazolni tudsz az a valóság, különben a Hivatal szemében te értéktelen vagy. Kérdések sorára kell felelned, és ha valamin elbotlasz, akkor az egész életed múlhat rajta. Igazi szerelem, vagy csak érdekházasság? Nem tudod igazolni, hogy értékes munkát végzel, akkor kitoloncolnak. Családok, nők, férfiak és gyermekek élete múlhat azon, hogy Anna milyen kérdéseket, igazolásokat kér tőlük az első találkozáskor, és hogy ezekre megfelelő válaszokat tudnak-e adni.
De honnan tudjuk, hogy a 10 napos chatelés után kötött eljegyzés tényleg valós szerelem-e, vagy csak önös érdekek állnak mögötte egy jobb jövőt hozó letelepedés reményében? Vagy, hogy a 20 éve itt élő török állampolgárnak, ha rosszul megy az üzlet, akkor mit tehetnénk még azért, hogy a gyermekeinek hazát jelentő országban maradhassanak?
Nehéz munka ez, ami könnyen felőrölheti az embert, és ennek a megpróbáltatásnak kell megfelelnie Annának nap, mint nap. Munkatársai is figyelmeztetik, hogy egy elutasításra csupán 5 perce van, mert ha ennél tovább húzza, akkor már az ügyfél is rájön, hogy mit jelent, és akkor már jön a sírás és a düh. Hogyan maradhat tehát emberséges a fiatal lány ilyen embertelenül nehéz döntések közlése közepette?
A munkának vannak azért boldog percei is, amikor például közölhet egy jó hírt, vagy amikor sikeresen teljesítik az állampolgársági vizsgát. Ha egy külföldi magyar állampolgárságot szeretne, akkor egy vizsgán kell átesnie, amelyen olyan tételekre kell felelni, mint például mi az állami számvevőszék, vagy épp a magyar történelmet és irodalmat érintő kérdésekre. Egyszerre felvidító a filmben ez a rész, és elkeserítő is. Annyi mindenen megy keresztül mind Anna az ügyintéző, mind a kérelmezők mire eljutnak addig a pontig, hogy letegyék az esküt, hogy az egész folyamat nevetségessé válik. Hiszen az eskü azzal zárul „Magyarországot szolgálom, Isten engem úgy segéljen!”, de mégis mitől fogja valaki jobban szolgálni a hazát azzal, ha tudja mikor volt a tatárjárás.
