Horváth Lili első nagyjátékfilmjéről, ami tavaly debütált a magyar mozik vásznain, most a Magyar Filmhét kapcsán osztunk meg veletek pár gondolatot. A történet főszereplője Maja a fiatal anyuka, aki állami gondozottként nevelkedett, ahogyan ezt most az ő négyéves kisfia is teszi, arra várva, hogy édesanyja megfelelő körülményeket teremtsen az együttélésre.
A Maját alakító Vecsei Kinga, korábban a rendezőnő Napszúrás című filmjében szerepelt már, és annak ellenére, hogy nem képzett színész, jól hozza a karakterét. Még ha a dialógusok helyenként döcögnek is, az ember elhiszi, hogy Maja egy elvadult intézetis csaj, aki senkiben nem bízik és bármire hajlandó azért, hogy visszaszerezze gyermekét. Maja egy szegények által lakott, kis házakkal szegélyezett, szűk utcás környéken lakik, ahonnan vonattal utazik, hogy találkozhasson fiával a gyermekotthonban. A lány barátja, a fiú apja, Krisz (Antal Zsolt) nem törődik a fiával, sőt inkább csak bosszantja, valahányszor szóba kerül az ifjabbik Krisztián, aki az őt ért traumák következtében nem hajlandó megszólalni. Krisz még az intézetben ismerkedett össze Majával, és a gyerekkori haverságból szerelemre lobbantak egymás iránt, melynek lángja mára azonban már kezd kihunyni. Krisz autók feltöréséből tartja fent magát és gyakran napokra eltűnik.
Maja Böbe barátnőjétől (Németh Annamária) értesül egy hitelprogramról, aminek keretében a romos művelődési házba János (Thuróczy Szabolcs) vezetésével igyekeznek új életet lehelni. Maja elhatározza, hogy megragadva a lehetőséget mosodát fog nyitni, és mivel a telepen senkinek nincs mosógépe, ez nem is tűnik rossz ötletnek. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor a fiatal anyuka végre szert tehet saját jövedelemre és képes lesz meggyőzni az igazgatónőt (Börcsök Enikő) arról, hogy önállóan is el tudja tartani gyermekét. Bár a mosoda ötlete jónak tűnik, és támogatói is akadnak ebben Majának, a lány önfejű és megzabolázhatatlan természetén túl, a barátja miatt sem lesz könnyű annak megvalósítása.
A film cselekménye jól felépített és fokozatosan kelti a feszültséget, egészen a film végéig, de azért nem fogjuk tövig rágni a körmünket izgalmunkban. Az ilyen jellegű szociodrámáknál azonban a cselekménynél sokszor fontosabb a karakterrajz, hiszen a lényeg az, hogy a társadalom peremén, hátrányos helyzetben élő emberek milyen motivációt találnak a kitörésre és, hogy mennyire elszántak, hiszen a bukás gyakran a sorsukba van kódolva. Mit jelent a szeretet olyan emberek számára, akik azt soha nem kaphatták meg szüleiktől? Mennyire tiszteli a tulajdont az a felnőtt, akinek gyerekkorában mindenen osztoznia kellett a többi gyerekkel? Mit jelent a felelősség egy olyan ember számára, akinek addigi egész életében csak magáért kellett felelősséget vállalnia? Tud-e bízni bárkiben is egy olyan ember, aki mindig magára volt utalva? Ezeket a súlyos kérdéseket igyekszik körbejárni a film a 93 perces játékidő alatt. Az operatőri munka is ennek a rendezői koncepciónak lett alárendelve, hiszen nincsenek olyan látványos kameramozgások, amelyek egy pillanatra is kiragadnák a nézőt a szereplők szemszögéből.
Vecsei Kinga tekintete és kifejezései annyira erőteljesek, hogy szavak nélkül is szugerálják a nézőbe Maja gyötrelmeit és kitaszítottságát. Krisz végtelenül önző és agresszív személyisége is egy archetípus, akinek a szemében azonban csak gyűlöletet és kapzsiságot látni. János az a fajta ember, akinek egykor jó élete volt a feleségével közösen, amit azonban az alkohol tönkre tett. Jánosnak azonban sikerült letenni az alkoholt és talpra állni, most pedig másokat igyekszik támogatni ebben. Jánosnak sem sikerült teljesen feldolgoznia, hogy valaha volt valamije, amire igazán szüksége volt, de elvesztette, mert nem becsülte meg eléggé. Ennek a kudarcnak a nyoma abban érhető tetten, hogy a férfi csupa fölösleges dolgot vásárol internetes aukciókon, egy soha meg nem valósuló családi sátras kirándulás titkolt reményében. János tehát sok szempontból ellentéte Majának, és könnyen kitalálhatjuk, hogy az ellentétekről alkotott paradigma az ő esetükben is érvényesülni fog, ezzel csak tovább bonyolítva a dolgokat.
A szerdai gyerek tehát nem vallott kudarcot, ami elsősorban Vecsei Kinga kellemes látványának, a film nyomasztó és feszült hangulatának, és realista képi világának köszönhető. Horváth Lili sikeresen alkalmazza a különféle dramaturgiai eszközöket a feszültség fokozására, egészen a film utolsó percéig, ami mindenképpen dicséretre méltó első nagyjátékfilmjével kapcsolatban.