A FOMO – Megosztod, és uralkodsz (2019) Hartung Attila rendező első nagyjátékfilmje, amivel beledobta a Z generáció vízébe a követ.
A kis költségvetéssel, de annál több ötlettel létrejött filmmel a 28 éves Hartung Attila célja az volt, hogy szembesítse generációja tagjait olyan jelenségekkel, amelyek negatív hatással vannak az egymáshoz való viszonyulásukra, társas viselkedésükre. A FOMO egy angol mozaikszó, a Fear Of Missing Out kifejezés rövidítése, melynek jelentése: félelem attól, hogy lemaradunk valamiről, kimaradunk valamiből.
A filmben a fő motívum a közösségi média torz és etikátlan használata, a mások életébe való durva beavatkozás. A főszereplők a mobilos videotechnika által azt tekintik fő „önmegvalósításuknak”, hogy másokat megalázó helyzetbe hozzanak, és azt közzétegyék a közösségi médiában. Mindezt sivár érzelmi szinten, empátia nélkül és egoista módon teszik. Az, hogy egy adott korosztálynak még a legfőbb programja a bulizás, az önmagában nem lehet baj, de azt is bemutatja a film, hogy ezt lényegében folyamatos alkoholmámorban teszik. Ezek a kritikai megnyilvánulások attól érdekesek, hogy nem egy idősebb generációhoz tartozó rendezőnek a nevelő célzatból elkészült alkotásában jelennek meg. A kritika „belülről”, testközelből érkezik, és ettől igazán hiteles és életszerű a film. Nem csak a tízen- és huszonéveseket veszi elő Hartung Attila, mert megjelennek a filmben a szülői generáció azon megnyilvánulásai, amelyekkel negatív mintát mutatnak gyermekeiknek. A csordaszellem negatív ereje, a felelősség alól való kibújás, a „mindenki hibás csak én nem” hozzáállás. Az vitát válthat ki a filmmel kapcsolatban, hogy Hartung Attila mentegeti-e a Gergőt? Szerintem nem, hanem inkább arra utal, hogy az életben szinte semmi sem fekete-fehér. Gergő saját döntéséből tette meg, amit megtett, tehát vállalnia kellene érte a felelősséget, de a kialakult helyzet és a kezelése kapcsán a kollektív felelősség is megjelenik, mely nem enyhíti Gergő felelősségét, hanem árnyalja. Az biztos, hogy nem lehet kényelmesen elüldögélve nézni a filmet, mert szembesíti a nézőt azzal, hogy hol tart egy nemzedék, és abban már igencsak kollektív a kollektív a felelőssége egy aktuális társadalomnak.
Hartung Attila és Kerékgyártó Yvonne forgatókönyvének köszönhetően jó a film történetvezetése, feszesen következnek egymás után az események úgy, hogy a feszültség folyamatosan fennmarad, és a végkifejletet sem lehet megsejteni. Az utolsó jelenetek – a Szabadság-hídas és az apa-lánya szituáció – aláhúzzák a film mondanivalóját.
A FOMO képi világát meghatározza az, hogy legalább egyharmada mobillal lett felvéve, azzal az eszközzel, amelyen keresztül a Z generáció éli az életét. A filmben van pár jelenet, amelyben kimerevedik a kép és csak Géza mozog, ezzel jelképezve azt, hogy Géza kívülről kezdi szemlélni a torzultan viselkedő társait. A FOMO operatőre M. Deák Kristóf.
A főszereplő fiatalok amatőrök ugyan, de könnyedén alakítják a rájuk bízott figurákat. A főszereplőkön, Yorgos Goletsas-on (Gergő) és László Pannán (Lilla) nem érezhető az amatőrizmus, mert meggyőzően játszanak. A profikat képviselő és az idősebb generációt alakíró színészeknek, Stohl Andrásnak, Herczeg Adriennek, Szávai Viktóriának és Vincze Gábor Péternek nem jelent gondot az életszerű karakterek visszaadása. A filmben feltűnik kisebb epizódszerepben Beck Zoltán, a 30Y frontembere, a Csaknekedkislányból Csepella Olivér és Konsiczky Dávid, valamint Fran Palermo-ból Henri Gonzo.
A FOMO filmet szinte végig kíséri a zene, tehát nem véletlen, hogy egyes jelentekben zenészek, sőt maguk a szerzők is jelen vannak. Azokban a kocsmákban is, ahol a film egy része játszódik, mindig szól a zene.
A filmet nemcsak a Z generáció tagjainak ajánlom, hanem minden korosztálynak, mert a jelenükről olyan tükröt mutat Hartung Attila, amibe mindenkinek érdemes belenéznie.
Hartung Attilával a filmbemutató előtt készítettem interjút, itt olvasható.
Értékelés: 8/10
IMDb: 7,3/10
Mafab: 71/100