A Csodálatos fiú (Beautiful Boy, amerikai, 2018) azért hiteles film a kemény drogok okozta problémákról, mert személyes és fájdalmasan valós tapasztalatok után megírt életrajzi könyvek adták alapját az alkotásnak.
Riasztó adatok támasztják alá azt a tényt, hogy az Egyesült Államokban rohamosan terjed a metamfetamin használata, melynek közvetlen következménye az, hogy már milliós nagyságrendű azoknak a száma, akik ezzel a kemény szerrel teszik tönkre szervezetüket, életüket és idejekorán meg is halnak.
Mozaikban felnőni
Felix van Groeningen rendező és forgatókönyvíró David és Nic Sheff által személyesen átélt és megírt könyveiből merítve készítette el ezt a nagyon fontos filmet. Megláthatjuk a metamfetamin használatának súlyos következményeit, de a Csodálatos fiú – pontosan a személyessége miatt – több réteget mutat meg mind az egyéni, mind a társadalmi problémákból. Bemutatja azt, hogy a gyakorivá vált válások, a mozaik családok – a legnagyobb szülői jóindulat mellett is – számos feldolgozatlan traumát teremtenek a gyermekek lelkében. Nic esetében mély sebeket okozott az, hogy az anyjától távol volt kénytelen leélni fiatalkora nagy részét. Hiába a pótanya, hiába a féltestvére, hiába az apai szeretet, Nic nem tudott túllépni az anyavesztés traumáján. Az életből hozott példa is bizonyítja, hogy a legmélyebb apai szeretet és a gondoskodás sem tudja pótolni az édesanyát.
Mindennél
A film nagyon érzékenyen mutatja be azt is, hogy milyen nehéz, vagy szinte lehetetlen a mai világban jól szeretni. Az apja és fia között elhangzó „mindennél” szóval igyekeznek egymás felé a szeretet érzését kifejezni, miközben az apa – saját megoldatlan problémáit – rávetíti a fiára. David mindent megadott gyermekének, de saját félelmeiből fakadóan túlkontrollálta Nic életét, illetve a mai kor elvárásrendszerét terhelte tovább az új generáció képviselőjére.
Az egyedinek tűnő filmes élethelyzet nagyon sok korunkra tipikus viszonyulást mutat be. A karrierközpontúság szemléletét, a tökéletesség terhét túl korán rakják a szinte még gyerekkorát élő fiatalokra, akik a szüleik felé érzett szeretetük miatt ugyan igyekeznek megfelelni, de lelkileg beleroppannak. David természetesen jót akar, mert azt gondolja, hogy ő tudja azt, hogy mi a jó „életterv” a fia számára és finom érzelmi zsarolásokkal igyekszik terelni Nic-et.Nic pedig a terhek elől elmenekül a való világból abba a lelki és szellemi állapotba, ahol szabadnak érezheti magát. Számomra azt is üzente a film, hogy nem csak a szeretet adását, kimutatását, hanem elfogadását is tanulnia kell a ma emberének még akkor is, ha nem pont úgy szeretik, ahogy ő elvárná. Közhelyszerűnek tűnik, de a kölcsönös türelem és elfogadás, az eltávolodás, majd az újra egymásra találás, a másik szempontjának a megértése hozza el a szinte már lehetetlennek tűnő gyógyulást a filmben.
A film apa-fiú viszonylaton keresztül szembesíti a nézőket korunk számos problémáival úgy, hogy a párbeszédek nagyon életszerűek és hitelesek. Nem magyarázza túl a helyzetet, miközben filmes szituációkból mindent megérthet és megérezhet a néző. A Csodálatos fiú nem kelt illúziókat a problémával kapcsolatban, és abban segít, hogy a nézők körbe- és magukba nézzenek, miközben valóságos emberi sorsokat láthatnak.
David és Nic, Steve és Timothée
Steve Carell az apa szerepében megmutatja a szülői lét nehézségeinek, a villámként lecsapott súlyos probléma feldolgozásának és megélésének a stációit: az aktív megmentő szereptől az elkeseredett és gyötrő felismeréseken át az elengedés legfájdalmasabb pontjáig. A film katartikus pillanata az, amikor a Steve Carell alakította David hideg-rideg hangon kénytelen közölni a fiával, hogy nem tud és nem hajlandó már segíteni, majd a lerakott telefonnal a kezében hangtalanul zokog. Steve Carell pályafutása egyik, ha nem a legmeghatározóbb és leghatásosabb főszerepét alakítja a Csodálatos fiúban.
Timothée Chalamet újra és újra bizonyítja, hogy nagy tehetség jelentkezett be a mai filmművészet világába. Színészi gesztusaival ellentmondást nem tűrően megy bele Nic lelkének legmélyebb bugyraiba, és szuggesztív alakításával kényszeríti elgondolkodtatásra és elcsendesülésre David-et, az apját, és a moziban ülő nézőket is.
Csodálatos film
Készültek már filmek a függőségről, amelyek igyekeztek szembesíteni korunkat az égető gonddal. A Csodálatos fiú című film lehet, hogy nem váltja meg a világot, de hiteles, szép és katartikus. Méltó befejezése a filmnek az, hogy a stáblista alatt végighallgathatunk egy Bukowski verset Timothée Chamalet előadásában. Nagyon kevesen vártuk végig a kiürült nézőtéren a hosszú, de hatásos szavalatot. Aki még nem látta a filmet, annak javaslom, hogy ne pattanjon fel a film végén.
Értékelés: 10/10
