Szemérmetlen. Cinikus. Kíméletlen. Madárlelkűeknek nem való.Ez jellemzi tömören Lars von Trier legfrissebb filmjét, amelyben ismét sokkolta a közönséget a maga fájdalmasan őszinte modorával. A filmrendező egyébként is egy kifejezetten megosztó személyiség a filmiparban, új alkotásában szintén idegtépő nyíltsággal hányta a néző arcába a valóságot.
A film már önmagában egy kíméletlen, érzéketlen menet, mégis néha, alig észrevehetően gyengéden megcirógat. A fő irányvonal természetesen egy nimfomániás nő gátlások nélküli életét mutatja be, darabjaira szétboncolva azt a legapróbb, csupasz részletekig. Mégis közben az érzéketlenség és az érzelmek közötti világon mereng. Az erkölcs átmegy erkölcstelenségbe, amit aztán szégyen követ. Önzés, állhatatosság – néhol tudatosan, néhol tudattalan. Állandó vágyakozás, telhetetlenség. Egy valóságos érzelmi kavalkádot vág az ember arcába a történet, kegyetlen őszinteséggel. A film egy figyelemreméltó kritika a mai társadalom számára, a jelen emberét mutatja be saját magának. Szemünk elé tárja, hogy manapság egy érzéketlen rongydarabként kezelünk másokat, tárgyként tekintünk egymásra, hogy önzésünk felülemelkedik mindenkin és mindenen. A testünket odaadjuk bárkinek, de a lelkünket senkinek. Az ágyunkba beengedünk mindenkit, de nem hagyjuk, hogy megérinthessenek. A szerelmet kerüljük, helyette a pár pillanatig tartó élvezeteket hajtjuk, és minderre úgy gondolunk, mint egy megmérettetésre. Minden áldozatot érdektelenül hagyunk magunk mögött, ahol járunk, rombolunk, és közben valahol félúton elveszítjük önmagunkat is. A ráeszmélés viszont fájdalmas.
Lars von Trier egyébként rengeteg hasonlattal magyaráz, néhol olyan lelkesen, mint egy apa gyermekének. Bele-beleszól, kijavít, okít és a legkülönbözőbb szemléletmódokon keresztül próbálja megértetni magát. Néhány szerepválasztás viszont igazán meglepett a színészgárdát szemlélve. Teljes megdöbbenéssel néztem végig, amikor a kölyökképű Shia LaBeouf flegmatikus nagyképűséggel veszi el főszereplőnk szüzességét, vagy amikor a későbbiekben pucér mivoltát premier plánban szemlélhettem. De Uma Thurman drámai és magából kikelt jelenete is maradandó élmény volt. Mindenesetre pozitív meglepetést nyújtott számomra az alkotás, mert megfogó és fergeteges alakítás volt mindnyájuktól.
A 122 perc tömény szex és pucérság után, már majdnem ismét nyugodt lélekkel ülve a mozivászon előtt, azt gondolva, hogy most ebben a két órában aztán mindent láttunk, amit csak lehet, Trier arcon csap minket a második rész előzetesével, ahol egy szemernyit sem finomkodik. Ennek ellenére én vevő vagyok a következő részre is.
