Dauerolt hajkoronák, köldökig kivágott koktélruhák és tökéletes színészi játék jellemzi David O. Russell (A harcos, Napos oldal) legújabb filmjét. Az Amerika botrányból csak úgy sugárzik a 70-es évek hangulata, éppen ezért kár, hogy nem sikerült egy izgalmasabb történetet köré varázsolni.
A film cselekménye valós eseményekből táplálkozik, igaz több helyen is kiszínezték a szélhámos sztorit. New Jersey-ben járunk a diszkó aranykorszakában, ahol is Irving Rosenfeld (Christian Bale), az elhízott, de mégis mindenkit meggyőző csaló, illetve Sydney Prosser (Amy Adams), a bűntárs és szerető lelepleződik egy átverés közben és a börtönbüntetés elkerülése érdekében kénytelenek kompromisszumot kötni az indulatos FBI-ügynökkel, Richie DiMaso-val (Bradley Cooper). A beépített simlisek és a rendőrség közös erővel próbálják lebuktatni a kor legnagyobb politikai vezetőit, köztük Carmine Polito-t is (Jeremy Renner). Persze nincs nyomozás bonyodalmak nélkül, Irving felesége (Jennifer Lawrence) csak beleköp a levesbe.
Az alapszituáció egy átlagos szélhámos történet, semmi különleges. A film végén nem érzünk katarzist, nincs nagy csattanó, de mégis megfog minket valami. És ez a valami a színészi játékban keresendő. David O. Russell főleg arról híres, ahogy a színészeit irányítja. Élő, hiteles karaktereket akar látni a vásznon, és ehhez több eszközt is bevet. Először is megengedi a szereplőinek, hogy improvizáljanak – a karakter beszéljen helyettük -, másodszor pedig főleg közeli képeket használ a reakciók, az érzelmek minél valószerűbb kifejezésére.
Amy Adams még soha nem volt ennyire szép, igéző kék szemeinek elhiszünk mindent, még akkor is, ha a törzsgyökeres amerikai lány angol akcentussal kezd el beszélni. Christian Bale bő 20 kiló felszedése után is képes az ujjai köré csavarni bárkit. Jennifer Lawrence ismét jól hozza a szeszélyes és különc fiatal lányt, Bradley Cooper pedig még hajcsavarókkal a fején is bármikor robbanhat, vagy éppen szétverheti munkatársa fejét az irodai telefonnal. A női színészek már bezsebeltek egy-egy Golden Globe-díjat a filmben nyújtott alakításukért, Oscarra pedig mind a négy főszereplőt jelölték. Ez is bizonyítja, mennyire jól instruálja a már bevált szereplőit O. Russell. Az ő egyedi rendezési technikájának köszönheti első Oscar szobrocskáját Jennifer Lawrence (A napos oldal) és Christian Bale (A harcos) is.
A színészi játék mellett a film atmoszférateremtése is tökéletes. Minden egyes díszlet, színes, flitteres ruha, paróka a helyén van. A fényképezés és a vágás is ritmusos, a zenei betétek pedig teljesen beszippantanak minket egy nosztalgikus hangulatba. Felcsendül Elton John, The Bee Gees, Tom Jones, Donna Summers egy-egy slágere, sőt a film egyik legviccesebb jelenetében maga Jennifer Lawrence énekli fel nekünk a Wings egyik klasszikusát.
Összességében az Amerikai botrány egy humoros, pörgős film, ahol nem a történet fog meg minket, hanem a tálalása. Egy hangulatos korképet kapunk azokról a bizonyos 70-es évekről, ahol tökéletesen fel volt tupírozva minden egyes hajkorona, ki volt vágva minden ruha és mi is lehetett fontosabb mint a megfelelő körömápolás.