A Vihar előtt –et hosszú várakozás előzte meg, én legalábbis számoltam vissza a napokat, hogy mennyit kell még aludni, mire végre láthatom az ígéretes thrillert. Az előzetes alapján úgy ítélhettük meg, a sztori jó, az összevágott két és fél perc teljesen behúzta a nézőt, ráadásul nem akármilyen színészgárdát vonultattak fel: az Oscar-díjas Matthew McConaughey és Anne Hathaway, az Oscar-jelölt Diane Lane és Djimon Hounsou, illetve Jason Clarke. Szóval nagy izgalommal ültem be a moziba. Aztán olyan történt, amire nem számítottam.
A történet röviden egy halász férfiról szól, egy rejtélyes hajó kapitányáról, Baker Dillről, aki egy eldugott kis szigeten él, és minden vágya, hogy levadásszon egy bizonyos óriás tonhalat. A személyéről nem sokat tudunk, annyi körvonalazódik csak, hogy valami elől menekült ide, a múltját próbálta a háta mögött hagyni. Azonban egyik este megjelenik ex-felesége, Karen, aki arra kéri őt, új férjét vigye el hajókázni és dobja a cápák közé. Ennél a pontnál viszont elkezd hátborzongatóvá válni a történet, furcsaságok történnek, megmagyarázhatatlan figurák tűnnek fel a vásznon, főhősünk belső vívódásai pedig még szembetűnőbbé válnak. Mert az egész film erről szól: mi zajlik le a férfiban, kísérti-e rég nem látott fia emléke, túl tette-e magát szerelme elvesztésén és vajon képes lenne-e ölni. Az orsó kattogása pedig a már-már fülsiketítő csöndben idegőrlő.
A filmben többször elhangzik, hogy a kis városban mindenki tud mindent. De egy ponton Dill felteszi a kérdést:
mi van, ha az az igazság, hogy senki nem tud semmit?
A szálak egyre kuszábbak, elkezdenek pörögni az események, a néző el is vesztheti a fonalat, mivel olyan fordulat következik be, amire valljuk be, senki sem számíthatott. Emiatt nagyon megosztó film lett, mert minden várakozást, elképzelést, lehetséges végkimenetelt felülmúl a befejezés, és kiderül, hogy amit látunk a vásznon, amiről azt hisszük, hogy értjük, csak egy blöff, egy délibáb. Az Oscar-jelölt író-rendező Steven Knight jól megtréfálta – vagy átverte – a nézőket. Nehéz kérdés, hogy ez jó vagy rossz, mindenkinek saját magában kell eldöntenie. Lehet nagy csalódás is a film, de lehet egy kellemes meglepetés is. Annyit leszögezhetünk, hogy nem egy klisés forgatókönyvet követ a történet.
Matthew McConaughey fantasztikus színész. Nem mondom, hogy ez élete legjobb alakítása, mert volt már jobb filmje, de a játékába nem lehet belekötni. Ő az a típusú színész, akinek bármit elhiszünk, nem tudjuk megkérdőjelezni amit csinál. A filmben sok a közeli felvétel róla, így nyugodtan figyelhetjük közel két órán át az arcát, amin minden egyes apró érzelmi változás visszatükröződik. McConaughey részéről a legjobb döntés volt még évekkel ezelőtt, hogy egy szintet visszalépett olyan értelemben, hogy egy kis időre eltűnt a képernyőről, így nem ragadt bele a jóképű-jótestű szépfiú szerepébe, így később
a komoly témájú, erős mondanivalójú és természetesen a sokkal nagyobb színészi kihívásokat tartalmazó filmekben tudta megmutatni, milyen zseniális művész ő valójában.
Anne Hathaway-el egy összeszokott párost alkotnak, hiszen a 2014-es Csillagok között -ben a két főszereplőt szintén ők alakítják. Illenek egymáshoz a képernyőn, tökéletesen kiegészítik egymást. Hathaway a Vihar előtt kapcsán azt nyilatkozta egy beszélgetős műsorban, hogy nagyon szeret McConaughey-el dolgozni, minden mozdulatának érti a jelentését sőt, annyira ismerik már egymást, hogy a műsorban McConaughey jellemző tulajdonságait, karakteres beszédstílusát könnyedén és élethűen adta vissza a nézőknek, ami osztatlan sikert aratott.
Djimon Hounsou az a fajta színész, akitől már ránézésre borzongás fut végig a nézőn, ennek ellenére itt mégsem negatív karaktert alakít, de a jelenléte, a kisugárzása azért balsejtelemmel tölti el a nézőt. Diane Lane és Jason Clarke is csak tovább színesítik a filmet, nem kell mondanom, hogy alakításukhoz nem férhet kétség.
A magyar hangokról se feledkezzünk meg: McConaughey-nek Nagy Ervin kölcsönözte a hangját. Nagyon régóta kötjük össze fejben őket, hiszen McConaughey 2010-től készült filmjeit mind Nagy Ervin szinkronizálta. Rajta kívül Bogdányi Titanilla, Galambos Péter, Fesztbaum Béla és Vándor Éva hangját is felismerhetjük. Nagyon fontosnak tartom a jó szinkront, hiszen a magyar hangok még pluszban hozzá tehetnek a filmhez, még árnyalhatják a mondanivalót, érdekesebbé tehetik a karaktert. (Az előzetesben mások a szinkronhangok.)
A film megosztó hatása ellenére szerintem érdemes megnézni, ha nem is nyeri el mindenki tetszését, az érdekes befejezés miatt rászánhatunk egy estét, legalább lesz miről gondolkodni. Mert bizony ezután a film után nem lehet csak úgy felállni és kisétálni, mert befészkeli magát az agyadba, hogy akkor most mi is történt valójában. És ezeket a típusú filmeket jó megnézni.
Mert mindegy, azért gondolkodunk-e rajta, mert tetszett vagy éppen ellenkezőleg; a lényeg, hogy valamilyen hatást váltott ki a nézőből.