A berni követ után Szász Attila újabb történelmi nagyjátékfilmje, a Félvilág február 18-ától látható a mozikban. Az 1910-es évek elejének Budapestje egy mozgalmas, pezsgő város, amelyben a kozmopolita lét keveredik a feudális viszonyok maradványaival, ám vannak olyan elemei a társadalomnak, akikre ennek a nagyvilági létnek többnyire csak az árnyoldala vetül.
Az ifjú és szépséges Turcsány Emília (Kovács Patrícia) élete is keservesen indult, szappangyári munkások gyermekeként nem sok jóval kecsegtette a sors. A fiatal és szépséges Emília 17 évesen kezdett el cselédként dolgozni Budapesten. A lány barátságot kötött Kóbori Rózsival (Gryllus Dorka) és a két fiatal nőt Cili mama, az Orfeum madamja vette a szárnyai alá. Emíliának hamarosan össze is jön az áhított party, a sikeres építész Max Schmidt (Kulka János) személyében. Emíliának tehetős hódolója jóvoltából egyre jobban megy a sora, saját lakásra, gyönyörű ruhákra, ékszerekre tesz szert, miközben nem feledkezik el Roziról sem, akit felfogad bejárónőjének. Emília Mágnás Elza néven a századelő Budapestjének legendás nőalakjává válik, aki örömlányként olyan magasra jutott, mint előtte még senki más. Elza számára a legfontosabb, hogy élvezze az életet, eközben pedig nincs tekintettel senkire, látszólag a legnagyobb gondja, hogyan költhesse el a vagyonát. Mivel azonban a pénz sem nyitja meg az összes ajtót, vannak olyan körök, ahova csak a származás, vagy rang által nyerhet bebocsátást az ember, Elza azonban nehezen viseli, ha valamit, vagy valakit nem kaphat meg. Rozi alázatosan szolgálja a nagyságos asszonyt, és igyekszik helyzetével megelégedve, Istenhez fordulva leszámolni magában bűnös múltjával és egykori sorstársával szembeni irigységével. Ennek a helyzetnek a kellős közepébe csöppen bele Szebeni Kató (Döbrösi Laura), a nincstelen árva, aki cselédként kap állást Mágnás Elzánál, akiről ő addig természetesen semmit sem hallott.
Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró közös munkájának eredményeként a jól megkomponált jelenetek, mozdulatok és párbeszédek kellően tömörek és a legtöbbször jól illeszkednek egymáshoz. A kameramozgások általában nagyon precízen összhangban vannak a film zenéjével, továbbfokozák a hangulatot, legyen szó egy ablakon kinézésről, vagy egy padló feletti svenkről. A Mágnás Elza asztaltársasága körül pásztázó kamera képébe bele is szédül kicsit az ember, ami mondjuk az Orfeumban játszódó jelenethez hangulatában lehet, hogy jobban illett volna. Felesleges lenne azonban stílusbeli dolgokba belekötni, amikor valóban egy remek filmről van szó. A valós személyek alapján megformált karakterek abszolút hitelesnek hatnak és a környezet is korhű. A több mint száz évvel ezelőtti események filmes adaptációja során természetesen a valódi történet egyes elemei módosulnak, szereplők tűnnek fel, vagy éppen el, a koncepció érdekében. Az ilyen típusú történelmi filmeket felesleges anakronizmusok után kutatva, vagy a részletekben elveszve megtekinteni, mert ezek nem dokumentumfilmek. Mágnás Elza valódi története is azt mutatja ugyanis, hogy az egyszerű valóságból is mennyi minden tud kikerekedni a sajtó által, ami pedig az emberek igényeit igyekszik kiszolgálni az adott kor szellemében. Pontosan azt tartom a film legnagyobb erősségének, hogy a szikár és precíz történetvezetés, karakterábrázolás, látvány és szövegvilág hatására az emberbe beleívódik a felvillantott korszellem. Az erkölcstelenség és a bűnhődés, a boldogság és a gazdagság, a barátság és az irigység között nagyon éles határvonalak vannak. Miközben minden szereplő pontosan tisztában van a jó és rossz közti határokkal, a vágyaik és az álmaik miatt rendre elbizonytalanodnak, hogy átléphetik-e azokat. Ezekből az évődésekből fakadnak a film fő feszültségforrásai.
A nők egymáshoz való viszonyát, a történetben szereplő férfiak csak tovább bonyolítják, miközben a nő az, aki irányít. A nő, akinek legfontosabb ismérve, hogy mennyire tartja magát, mert ahhoz mérten válogathat a jóképű, ifjú, szenvedélyes ám financiálisan kevésbé potens költő, vagy a meglehetősen gazdag, ámde tőle nemcsak korban, hanem származást tekintve is távolabb álló udvarlók közül. Kérdés persze, hogy valóban ér-e a nő annyit, amennyit magáról tart és ezt az árat melyik férfi és meddig hajlandó megfizetni. Bár a körülmények és a társadalom is sokat változott az elmúlt száz évben, a párválasztási dilemma ma is és a jövőben is nagyon hasonló okok miatt problematikus, illetve vezethet olyan döntésekhez, amelyek következtében az emberek úgy gondolják, hogy tönkretehetik egymás életét. A több, mint száz évvel ezelőtt játszódó történelmi pszicho-dráma nagyon mélyen gyökerezik a jelenben, ettől borzong bele olyan könnyen a néző a korabeli félvilág ridegségébe.