Az eddigi egyik legnagyobb magyar filmes sikert hozta a Saul fia című film Cannes-i bemutatója. A filmművészet francia fővárosából négy díjjal hazatért alkotók a sajtónak számoltak be a sikerhez vezető útról.
2010 telén Erdélyben, a hóban kerekeit pörgető autójukban ülve vetette fel Nemes Jeles László rendező, Clara Royer francia írónőnek filmötletét arról, hogy egy férfi a koncentrációs tábor krematóriumában embereket éget el, és talál egy fiút, akiben saját fiát látja meg, majd el akarja őt temetni. Nemes eldöntötte, hogy első egészestés alkotásában egy sondercommandós szemszögéből akarja bemutatni a zsidók megsemmisítését a vásznon. Royer elkészítette a forgatókönyvet, majd francia finanszírozásban gondolkodva fogtak bele az ötlet megvalósításába. A magyar filmes finanszírozás körüli átrendeződés eredményeként megalakult Nemzeti Filmalap végül megfelelőnek tartotta a forgatókönyvet ahhoz, hogy támogassa annak vászonra vitelét. A költségek 450 millió forintot emésztettek fel, amelyet a hazai filmalap kiemelt támogatása mellett kisebb részben még egy new yorki filmműhely is szponzorált. Sipos Gábor producer szerint ez egyébként egy átlagos költségvetésnek nevezhető, különösen egy olyan film esetében, amely kosztümös, nemzetközi színészgárda szerepeltetésével, 35 miliméteres szalagra lett felvéve.
Az előkészületek évekig zajlottak, mire végül megkezdhették a forgatást, amit azonban nagyon gyorsan, egy hónap alatt sikerült is befejezni. A munka nagy figyelmet és koncentrációt igényelt, hiszen legalább három nyelven diskurált a stáb a felvételek idején. Nem megszokott módon a film vágója, Matthieu Taponier is jelen volt a forgatáson, amire azért is volt szükség, mert a jelenetek nagyon összetettek voltak, a rendező pedig minden snittnek tudta, hogy hol lesz a vége. Taponier szerint a vágó jelenléte a forgatáskor nem szokványos és nem is ajánlott, de mivel “a vágás már forgatáskor létrejön a kamerában”, úgy érezte, abban is részt kell vennie, nem pedig “csak” az utómunkában.
A Saul fia elkészítése során az egyik legnagyobb kihívás a hang és a zene elkészítése volt. Melis László zeneszerző elmondta, hogy mivel “ez a film nem szereti a zenét”, valami olyan muzikális aláfestést akart létrehozni, ami passzol a krematórium monoton búgó tűzhangjához, illeszkedve, ugyanakkor hallgathatóvá téve annak háttérzaját. Erre a legalkalmasabbnak egy bőgők, vonósok és basszusklarinét keltette hangzást képzelt el és rögzített Melis. A filmben felcsendülő, a zsidó kultúrát idéző dallamok egy harmincas évekbeli erdélyi haszid népzenei gyűjtésből származnak, amivel emléket kívántak állítani a Saul sorstársaivá vált korabeli előadóknak.
A film a hangmestert Zányi Tamást is komoly szakmai kihívás elé állította. A látványvilágban a főszereplőre leszűkített, szubjektív nézőpontot kellett hangban kitágítani. A hangzás ennek a filmnek az esetében nem egyfajta redundancia, hanem a kötelező szinkronelemeken túlmutatóan a hang kiterjesztése a képi világon túlra. Zányi októbertől februárig dolgozott közösen a rendezővel azon, hogy a hangok ne legyenek unalmasak és ne a zúgó krematórium vagy a metsző sikolyok domináljanak audiálisan a műben. Ennek érdekében hangok felerősítésével, illetve elhalkításával, a tér minden irányába történő széthúzásával igyekeztek a főszereplő körül dinamikusan kialakítani az akkusztikai teret. A végeredmény egy olyan kreatív hangmontázs lett, amivel sikerült mindazt hozzátenni a képekhez, amit csak a hangok által lehet.
Tavaszra végül elkészült a film, aminek terjesztési jogát elsőként a francia Films Distribution vásárolta meg. Miután a berlini filmszemlén csak a Panoráma szekcióban lettek volna hajlandók bemutatni, a készítők úgy döntöttek, hogy az alkotásuk iránt nagyobb lelkesedést mutató Cannes-i fesztiválon fognak debütálni vele. A gall filmintézet remek munkát végzett a cannesi bemutató alkalmával, ahol a közönség ölre ment egymással a jegyekért. A rendező a teljes alkotógárdát magával vitte, ezzel is jelezve, hogy a film nélkülük nem készülhetett volna el. A Saul fia elnyerte a 2015-ös Cannes-i Filmfesztivál Nagydíját, a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének FIPRESCI-díját, a Francois Chalais-díjat, illetve a technikai megvalósításért járó Vulcain-díjat. A Saul fia Cannesban elnyert díjai azt is bizonyítják, hogy az alkotók kreativitása, bátorsága és kitartása, amit az együttes közös munka során nyújtottak, a lehető legjobbat hozta ki mindenkiből. Erre szükség is volt, mivel évente legalább 4-5 film készül holokauszt témában, egy ilyen sikerhez a történeten, a megvalósításon és az időzítésen túl minden másnak is hibátlannak kell lennie. A nemzetközi siker hozadékaként legutóbb, 48. országként Németországból a Sony vásárolta meg a filmet.
Nemes Jeles László első filmje a rendező szerint nem pusztán egy holokauszt film, hanem egy olyan alkotás, amelyben a kisfilmjeiben kikísérletezett narrációs technika segítségével igyekezett bemutatni másfél napot a pokol közepéből. Mivel a történet és a rendezés nem elválasztható, ezért fontos, hogy minél több helyen lássák a filmet a világban és filmként közelítsenek hozzá, ne pedig kizárólag a téma felől. A rendező tehát nagyon magasra tette a lécet első nagyjátékfilmjével, de kívánjuk neki, hogy a következővel (aminek már zajlanak az előkészületei és egy 1910-ben Budapesten elő nőről fog szólni) szintén hasonló sikereket érjen el, tovább öregbítve ezzel a magyar film jóhírét. A Saul fia június 11-étől látható a magyar mozikban.
